FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Ifjú barátunk, Horváth Bence aktivitását már egy ideje figyeltem a Facebookon a DAC-hoz köthető szurkolói csoportokban. Nem ismertem őt személyesen, a közösségi oldalakon sem voltunk privát kapcsolatban, mégis feltűnt, mekkora potenciál rejlik a soraiban. Pimaszul ötvözi fiatalos gondolkodását a focival, igazi stratéga, amolyan instagramos fejvadász. Mondtam is magamban, ez a gyerek még sokra viszi az életben, mert nem valószínű, hogy véletlenszerűen bukkan rá azokra az információkra, amit ő közölni szeretne velünk. Furdalt a kíváncsiság, mi ez a lendület, hát megszólítottam. A riporthoz megtisztelő figyelmüket kérve: olvassunk és tanuljunk…
Fiatal korod ellenére nagyon jó meglátásaid vannak a focival kapcsolatban. Honnét meríted? Természetesen főként a DAC-ról beszélgessünk, de a labdarúgás trendjei nyilván szélesebb látókört kívánnak.
Az első DAC-os emlékem egy vasárnapi édesapámmal való kerékpározás során született. Úgy 8-9 éves lehettem, a szünetben már ingyen lehetett bemenni a stadionba. A második félidőt a nyugdíjas lelátón ülve néztük végig. Annyi maradt meg bennem, hogy jó a hangulat, valószínűleg a DAC játszik, és a szemközti lelátó tele van aggatva magyar zászlókkal. Következő alkalommal, 2008-ban a DAC–Zsolna meccsen kerestük a helyünket, minél közelebb a B-középhez. Aztán mivel gyerekként nekem még túl hangos volt a tábor, picit visszahátráltunk. Kint voltam a Rózsahegy elleni zártkapus meccsen is a stadion mögött, amikor Kweuke góljaival nyertünk.
Mondhatom azt, hogy 2014-től, amikor Világi Oszkár úr átvette a klubot, stabilan látogatom a hazai találkozókat. Az új stadionban most volt talán a harmadik idény, hogy bérletesek vagyunk a szüleimmel és a nővéremmel. Először a C szektorba mentünk, de rájöttünk, hogy az nem nekünk való, így lett törzshelyünk a B4, ami még nem a szigorúan vett B-közép. Aki akar szotyizhat, le is ülhet, vagy szurkolhat is, nem zavar senkit.
Néhány idegenbeli túra is van a hátunk mögött, főképp közelebbi helyek, Nyitra, Aranyosmarót viszonylatban. De Rózsahegyen is ott voltunk, amikor kiharcoltuk a Európa-ligás szereplést. Egyértelműen a rózsahegyi on tour a kedvencem, megálltunk Dóvalon az étteremben, majd a meccs után az egyik benzinkúton találkoztunk a DAC játékosaival. Aztán meg Szerdahelyen a stadionnál, lenyűgöző volt, örök emlék.
Az Akadémiára is kijárok, amikor csak lehet, előkészületi meccsekre, nyílt edzésekre. A focin kívül a DAC szellemiségében a lokálpatriotizmust emelném ki, a csallóközi magyaroknak ez fontos tényező. Én magam is belekóstoltam a labda bűvöletébe, de két edzés után rájöttem, hogy nem nekem való, nincs hozzá tehetségem. Inkább átálltam a kézilabdára, aminek tíz évig aktívan hódoltam. Imádok focizni is természetesen, de csak grund szinten a haverokkal. Követem a történéseket a médiában, a szlovák bajnokságon kívül főként az angol és a magyar fociligában vagyok képben.
Észrevettem, hogy otthonosan mozogsz a közösségi hálókon is, értékes információkat osztasz meg a DAC-cal kapcsolatban. Nekem nincs Instám, szóval kezdjük talán az alapoktól…
Főként az Instán vagyok otthon, ott sokkal többet tudhatsz meg például a kiszemelt játékosokról, mint a Facebookon. Megvan a saját rituálém, átigazolási időszakban minden nap böngészem a DAC oldalát, ki jelentkezett be Dunaszerdahelyen, vagy ki jelölte be a klubot.
Ha rábukkanok a potenciális játékosra, első dolgom, hogy megnézem hány éves, hol és mennyi mérkőzést játszott. Másodjára az Insta oldalát futom végig, majd a Transfermarkton kikeresem, mennyibe kerülne, esetleg hogy mennyit adtunk érte, meg persze a paramétereit: milyen magas, stb.
Naponta próbálok friss tartalmakat posztolni a Facebookra, főleg a Box utca 1904 nevezetű csoportba. Ha akár csak pletyka szinten jelenik meg valami, a szurkolók tudjanak róla, mi várható. Abban a csoportban a bejelentkezésem óta aktív tag voltam, aztán tavaly nyáron Vlado – az egyik admin – rámírt, hogy látja rajtam, érdekelnek a dolgok, volna-e kedvem adminisztrátor lenni. Természetesen köszönettel elfogadtam a felkérést…
Amikor a Vera idekerült hozzánk, és bejelenkezett Szerdahelyen, én egyből ráírtam: te leszel az új hátvédünk? – azt írta vissza, hogy igen, de szerintem még ő sem sejtette, hogy fél évig csak Somorján játszik majd. A Friede–Sommer páros egy külön fejezet, arra voltak jók, hogy fellendítsék a klub Insta-oldalát. Utánanéztem, érkezésük előtt volt 20 ezer követő, amikor megjöttek, lett egyből 70 ezer, most hogy eligazoltak, ez a szám lecsökkent 50 ezerre…
Érdekes adatok, nekem ez egy ismeretlen világ, de nyilván nektek fiataloknak a kisujjatokban van a téma… Te már egy olyan korban születtél, amikor a fociban, ha nincs egy tőkeerős befektető a klub mögött, nincs foci sem. Azt mondtad, 2014-től stabilan jársz meccsre, szedjük szét picit mi történt azóta. Jó irányba halad szerinted a DAC?
Ha az irányt nézzük, mindenképp pozitívumnak tekintető az új stadion, és Világi úr által a csapat anyagi stabilitása. Ide tartozik még természetesen az Akadémia, meg a Bonbon szálló… Ugyanakkor, ha visszamegyünk 2014-ig, volt közben egy Egri Dezsikénk, vagy Kontár Zolink, akik nem csupán epizódszerepeket kaptak a csapatban és csallóközi illetőségűek voltak. Talán amolyan utolsó mohikánként tekinthetünk rájuk, azóta is hiányolom a környékbeli fiatalokat a csapatból.
Nincs a DAC-nak olyan játékosa, nemhogy a kezdőben, de még talán a keretben sem, akire azt mondhatjuk, hogy itt született köztünk és van benne potenciál.
Az akadémián sem a magyar nyelv dominál, sőt… hoznak fiatalokat Zsolnáról, Besztercebányáról, vagy éppen Ghánából. De miért nem lehet beépíteni valakit innen a járásból, nincsenek tehetségek?
Sokszor írják a Facebookon, hogy vannak csallóközi akademistáink, de azt kell mondjam, ez sajnos nem valós állítás. Viszont, ha az eredményességet nézzük, évek óta a dobogón vagyunk, európakupát játszunk, habár a múlt szezonban illett volna behúznunk a bajnoki címet. Más kérdés, mennyire játszunk tetszetős focit, olyat mint például a Zsolna ellen általában. Húzó játékost nem adtunk el – Ramirezt kivéve -, de nem is vettünk. Ha ezt az évet nézzük, télen hoztunk hét játékost, de azok jelenleg második ligás szintűek.
Például mikor a Davis kidőlt, tudtuk, hogy balhátvédre van szükségünk, hoztunk egy Brunettit, aki a csapat közelébe sem került fél évig, így a kétméteres Beskóval kellett balhátvédet játszatni. Nem értem, ha tudjuk, milyen posztra kell erősíteni, miért nem igazolunk a konkrét posztra kész játékost. Aztán ha hozunk valakit, az a kifogás, hogy időre van szüksége, nem beszéli a nyelvet, stb. Veránál és Brunettinél is nyelvi akadályok voltak, nem tudtak angolul…
Kedvenc játékosaim, akiknek tetszik a játéka az a két panamai légiós: Davis és Blackman. De akár Schäfer, aki szívből focizik, vagy Jedlička. A múltban, például a Ronnan, akit sajnos nem tudtunk megtartani. Megemlítenék még egy játékost, bár megosztó személyiség: Čmelík – ha fejben rendben lett volna, nem ott tartana, ahol most van. Az edzők közül Rossit tudnám kiemelni a profizmusa miatt, szimpátia terén a Hyballát, jelenleg pedig az Antit. Nem egy barátságot köszönhetek a DAC-nak, a stadionban ismerkedtem össze egy sellyei, galántai, felsőszeli társasággal. A mai napig tartjuk a kapcsolatot, együtt mentünk Berlinbe is focimeccsre, pedig korábban egyáltalán nem ismertük egymást.
Aktuálisan a legkisebb probléma szerintem a címer kérdése volt, úgy fogalmaztam az egyik írásomban, hogy felesleges feszültséget generált a vezetőség és a szurkolók között. Nem hallottam egy negatív hangot sem a régire, nem értem, mi indokolta a cseréjét? Kint voltam az Újpest ellen, amikor bemutatták, maguk a játékosok is le voltak döbbenve, nem tudták, hogy ez most vicc, vagy mi? Ha már annyira muszáj volt, miért nem lehetett megbízni egy csallóközi grafikust, aki ismeri az itteni értékeket és esetleg a fociban is otthon van? Az az olasz kapott egy leírást, ami alapján kitalálta az új logót, de nem ismerte a történetét. Lett három betű, megmagyarázták, hogy mit jelentenek a színek.
Nem lemondásból, de úgy vélem, a csallóközi ember, egyszerű ember, neki nem azt jelentik a színek, nem azt nézi, mit jelképez. Olvasva a hozzászólásokat, nem sokan írták, hogy holnap bemegyek a fanshopba és veszek valamit, amin ott az új logo. Nem volt tapsvihar…
Helyette inkább a mostani átigazolási időszakra koncentrálhattunk volna. Az utolsó falusi csapat is tudja már, mit kell játszani a DAC ellen, hogy a védelem a leggyengébb pontunk. Tudtuk mi is, mégsem hoztunk senkit, vagyis hoztunk, két nappal a ligarajt előtt…
Bízzunk a sikeresebb folytatásban! Köszönöm a beszélgetést Bence, hajrá DAC!
EDDIGI RÉSZEK:
Bemutatkoznék, DAC-szurkoló vagyok…