A cikk megjelent a Klikk Out 2021/08. számában.
Akár magam köré tekintek, akár a közösségi felületekre, időről-időre egy olyan jelenségbe ütközöm, amely láttán mindig kicsit összeszorul a gyomrom: a burkolt és kevésbé burkolt xenofóbiába. Sőt, maga a gyűlölet olyan mélyen ivódott be a társadalom szövetébe mostanára, hogy elég egyetlen kedélyeket borzoló sajtóhír és mindenkiből előugrik a „nem vagyok rasszista, de…“. A járványhelyzetről kialakult véleménycserék kapcsán is csomószor futottam bele abba az érvelésbe, hogy „úgyis olyan sokan vannak Ázsiában, fel se tűnik, ha meghal pár ezer közülük“. Tényleg itt tartunk?
Mintha a lakosság ősközösség módjára taszítaná ki az újonnan érkező, oda nem illő egyéneket, mondván „nem a mi kutyánk kölyke, majd lesz vele valami“.
Rengeteg különböző nemzet gyermeke ver átmenetileg vagy végleg tanyát Közép-Európában, reménykedve jobb életben, egészségügyi ellátásban, tanulási és munkalehetőségben. De mintha kódolva lenne a DNS-ünkbe, hogy másként tekintsünk a kívülállókra, akik hozzánk még véletlenül se hasonlítanak, nincs közös nyelvünk, szokásaink – egyáltalán, kik ezek?! Mennyivel különbek vagyunk mi, hozzájuk képest!
Apropó, DNS! Mi lenne, ha kiderülne, hogy valójában mindannyian egymás rokonai vagyunk? Ha rájönnénk, hogy azok a nemzetek, akikre olykor ferde szemmel nézünk, bizony a mi génállományunkban is előfordulnak? Vajon véget vetne a gyűlölködésnek egy effajta kísérlet?
A Momondo nevű vállalat évekkel ezelőtt közzétett egy videót az interneten, amelyben véletlenszerűen választott egyénekkel beszélgetnek arról, hogy ki, milyen nemzethez tartozónak érzi magát. Sok volt köztük a büszke brit, francia, török, izlandi, akik váltig meg voltak róla győződve, hogy ők az adott nemzet 100%-kos, mondhatni tökéletes képviselői. Ezután megkérdezték őket arról is, hogy melyik népcsoport nem szimpatikus vagy éppen ellenséges számukra. Majd mindannyiuktól nyálmintát vettek és azokat néhány hét alatt kielemezték, DNS-összetétel szempontjából. Volt is ám nagy meglepődés a teremben, amikor kiderült: 100%-kos, tiszta nemzet nem létezik – a résztvevők gyökerei pedig a világ minden irányába ágaznak szerteszét.
Ezen a rövidfilmen anno annyira felbuzdultam, hogy eldöntöttem: DNS-vizsgálatba kezdek én is. Az interneten számos olyan cégre bukkantam, amely otthoni teszteket kínál, a genetikai örökség megállapítására. Aztán én is mintát adtam és elküldtem egy texasi címre. Néhány hét múlva bejelzett a postafiókom: Az Ön eredménye rendelkezésre áll.
Izgatottan nyitottam meg az üzenetet, amelyből kiderült számomra, hogy micsoda mix vagyok: skandináv, lengyel, orosz, német, közép-ázsiai, balkáni, görög, magyar, szlovák gének keverednek bennem.
Azóta is szorgalmasan gyűjtöm a távoli unokatestvéreket, építem a nemzetközi kapcsolataimat, növesztem, gondozom a virtuális „családfámat“.
A múltba való visszanézés és a valódi eredetünk felkutatása egy különleges, személyes út – akár DNS-tesztek, levéltárak, dokumentumok, történelmi fordulópontok tanulmányozásával is tegyük ezt – az ismeretek megszerzése mellett óhatatlanul kinyílik a szemünk a világra. A végére értékes következtetésekhez juthatunk el: egy nagy család tagjai vagyunk mind, és talán ideje leszállni a magas lóról is, amin néha fordítva ülünk.
