A cikk megjelent a Klikk Out 2021/08. számában.
Fotó: a szerző
Ki ne nyaralt volna még közülünk soha a Balaton partján? Szereted, vagy nem szereted a „magyar tengert”, azért egészen biztosan vannak emlékeid róla, akár jól sikerült, akár elfuserált kirándulások kapcsán, és minden bizonnyal ismered is valamelyest a tavat és környékét. Kiss Noémi novelláit olvasva pedig nemcsak élesen bevillannak majd ezek az emlékek, hanem hallani fogod a parti nádas susogását, az orrodban érzed a fokhagymás lángos ínycsiklandó, de nehéz illatát, és érezni fogod az akaratlanul benyelt langymeleg tóvíz halízét is.
Mindemellett súlyos témákat boncolgat a novelláskötet: megjelenik a nyomor, a halál, az alkoholizmus, de a gyermekkori barátságok világa is. Minthogy pedig a történetek zöme a nyolcvanas években játszódik, jönnek a keletnémetek, akik (több magyarral egyetemben) abban reménykednek, hogy valahogy átslisszolhatnak majd a határon túlra, és új életet kezdhetnek a nyugati világban, ahol – legalábbis úgy képzelik –, kolbászból van a kerítés. Szóval, amerikai álom helyett európai álom, de ugyanolyan illékony és megfoghatatlan mind a kettő. Mindenesetre jó volt vitorláshajóként siklani Kiss Noémi hullámzó mondatai hátán.
Magvető, 2020
A rovat további könyvajánlói megtalálhatók ITT
