Nehéz megfogalmazni, hogy mi is a szerelem. Talán egy kicsit mindenkinél más is ez az érzés. A „csodálatos” jelzőnek kellene közösnek lennie benne.
Sokan kérdezték már tőlem, hogy valójában mi is az, amire várok. Nem egyszerű ezt megválaszolni, hiszen ezek annyira mély és kicsit még elvont dolgok is. Hosszas gondolkodás után mégis sikerült megfogalmaznom a választ.
Azt szeretném, hogy valakinek a következőket tudjam mondani úgy, hogy minden egyes szavát komolyan is gondolom:
Nincs számomra értékesebb, mint a veled töltött idő. Nincs édesebb a csókodnál. Nincs kedvesebb a mosolyodnál. Nincs megnyugtatóbb az ölelésednél. Nincs finomabb az érintésednél.
Te vagy számomra a levegő. Te jelented számomra a napfényt, még a borús napokon is. Te vagy az, akiért még a lehetetlenre is képes lennék. Te vagy az, akiért megtennék bármit. Boldognak látni téged – ez az én boldogságom.
Melletted megpihenni és melletted ébredni. Melletted lenni a szép pillanatokban és melletted lenni a bajban. Átsegíteni a nehézségeken, támogatni a céljaid elérésében. Fogni a kezed, ha erőre van szükséged. Veled együtt nevetni és sírni. Beszélni, ha kell, és hallgatni, ha nem. Ez minden, amire vágyom.
Tudom, borzasztóan nyálas, és egyáltalán nem is rám vall. 🙂 Mégis úgy hiszem, akkor mondhatom majd igazán, hogy őszintén szeretek valakit, ha képes leszek megélni az előző sorok tartalmát.
