Fotó: Pixabay.com
Családi házas kalandjaink újabb pontjához értünk, ahol muszáj beismernünk: állatmenhellyé vált az otthonunk, pontosabban egy cicahotellé.
Legyen az a kis szőrmók beteg vagy kóbor, mi tárt karokkal várjuk, sőt, az sem tántorít el, ha épp se helyünk, se kedvünk. Hiszen menteni kell, segíteni a bajba esett állatokon, nincs vita. És nem is lesz.
Ezeket a sorokat is úgy gépelem a laptopomon, hogy a bal karomon egy kisebb, úgy 36-os félcipő méretű gombolyag ül, pontosabban vadássza az ötévesem vállamon szaladgáló ujjacskáit. Anyukája meghalhatott, vagy csak egyszerűen hátat fordított eddigi életének, mert már hosszú hetek óta nem látták. A kicsi árván maradt, és csak tegnap este érkezett hozzánk. Azt sem tudjuk, fiú-e vagy lány, de még a pontos színét sem. Egy alapos mosdás után a szürkéből biztosan fehér lesz majd, a sötétbarnából mogyoró. Szép, foltos bundájú, játékos pamacs, nem fél a kezünktől, már érti, hogy gyere, cica, és az almot is ügyesen használja. Nevet még nem találtunk neki, de valahogy ez már nem is annyira fontos.
A többedik macska már ő. Az utóbbi három év alatt összesen hat cicát neveltünk fel, akikből csak kettő maradt itthon. Csak a csajok. Az összes fiút elveszítettük, amint betöltötték az egyéves korukat.
Kíváncsi lennék, hogy más is jár-e hasonló cipőben, mint mi. A férfifelem szolidaritása, aki életem párja és egyben rendezetlen életterem gyengéd bírálója is, túl erős volt ahhoz, hogy kasztráltassuk őket, de az egymást követő fájdalmas búcsúk után kénytelen volt belátni ő is, hogy nincs más választásunk, nagyobb a maradás esélye, ha nincsenek képben a golyók.
Ti ezt biztosan jól értitek, kedves állattartó barátaim. Az ivartalanítás emberi szemmel könyörtelennek tűnhet ugyan, de a kutyák, macskák élettartamát határozottan meghosszabbíthatja. Ezért nem is kérdés, ha ő is fiú lesz, tudjuk, mit teszünk majd. Hiába szaladgál most itt körülöttünk, ilyen ártatlanul, pihe-puhán dorombolva, hiába tüntet majd férfiassága mellett mindhárom grammjában őseinek oroszlános bátorságával, akkor is „nyissz” lesz a vége. Zeró golyó, üres zacsi. Cserébe pedig talán egy boldogabb élet egymás körében még sok-sok éven keresztül.
Tanácsolom hát mindenkinek, aki átélt hasonlót, és annak is, aki nem, hogy ne habozzon! Segítsen rajtuk, mert ezzel mindannyiunkon segítünk, a kisállatokon és a gazdikon is egyaránt!
