A gyermekáldás mindig izgalmas dolog. Hát még ha rögtön két apróság érkezik hozzánk! Juhász Viola és Jonášová Linda egyaránt átélhették a csodát: ikerlányokat hoztak a világra. Az anyukákat arról kérdeztük, milyen is az élet, ha egyszerre két egykorú csemetéről kell gondoskodni.
JUHÁSZ VIOLA
A napjaink egyformán telnek. Igaz, annyira gyorsan elszalad egy-egy nap, hogy szinte észre sem vesszük. A lányok szerencsére jó alvók, így a napunk csak reggel 8-kor kezdődik. Megmosakodunk, felöltözünk, reggelizünk, majd jön a játszás. A lányok már 2 évesek, így mostanra szépen eljátszanak együtt, nekem pedig van időm ebédet készíteni. Ebéd után még pihennek, 1-2 órát alszanak. Ez idő alatt elvégzem a házimunkát, és jut némi idő magamra is. Délután ismét jöhet a szórakozás. Igyekszem mindig kitalálni valami érdekes elfoglaltságot a számukra. Este 8 órakor fürdenek, vacsiznak, majd az esti meseolvasás után, 9, legkésőbb fél 10-re csendes a ház. 🙂
Igazából nem is tudom, mi okozta eddig a legnagyobb nehézséget. Szerencsés vagyok, mert a kezdetektől sok segítséget kapok a családtól és a barátoktól egyaránt. A felmerülő problémákat próbáltam mindig praktikusan megoldani, kreatív megoldást találtam például arra is, hogyan tudom kettejüket egyszerre megetetni. A lányok nagyon ügyesen rájöttek, hogy türelmesnek kell lenniük. A kezdetektől nyugodt babák voltak. Mióta pedig elindultak, önállóbbak és minden sokkal egyszerűbb. Igaz, nagyobb figyelmet is igényelnek. Próbálgatják a határokat: a sajátjukat és az én türelemhatáromat egyaránt. 🙂
Legjobban a reggeleket szeretem, amikor egymáshoz bújnak, ölelik és puszilják egymást. Olyankor kis boldogság bonbonok. Vagy mikor reggel kócosan és még kómásan kitotyognak a szobából és nagy vigyorral köszönnek, hogy jó reggelt. Imádnivalók ilyenkor. Vicces történetből sok van, főleg mióta elkezdtek beszélni. Sokszor mondanak vagy csinálnak olyanokat, amitől mindenki sírva nevet.
A napokban történt például, hogy felkeltek a délutáni alvásból, én meg gondoltam befejezem a munkát, amit elkezdtem. A lányok egyedül voltak a nappaliban. Egyszer csak hallom: „…Bogyó és Babóca, két jóbaáat kalandja…” Óvatosan bekukucskáltam a nappaliba, hogy megnézzem, mégis mi folyik ott. A lányok a dohányzóasztal két oldalánál ültek a saját székükön. Az asztalon előttük volt egy-egy Bogyó és Babóca könyv kinyitva, és úgy csináltak, mintha olvasnának egymásnak. 🙂
Imádok ikres anyuka lenni. A napközbeni ölelkezéseik, hogy mennyire szeretik egymást, ezt felbecsülhetetlen látni.
JONÁŠOVÁ LINDA
Hol is kezdjem… A mindennapjaink változatosak. Reggel felkelünk, felöltözünk, majd irány az óvoda, vagyis most már az iskola. Hazajövünk, eszünk, játszunk, aztán vagy lovaglás vagy angol vagy balett következik. Este vacsi, TV, majd lefekvés. Móka és kacagás jut minden napra, mert mindig történik valami vicces.
Kisbabaként könnyebb volt velük, mivel ettek, ittak és aludtak. Mikor elkezdtek járni, az már nehezebb volt. Az egyik kislány jobbra ment, a másik balra. Én pedig álltam, hogy most akkor merre is induljak. ????
Ma már lassan 7 évesek és nagyon segítőkész gyerekek. Szeretnek például felmosni a kis felmosójukkal. Imádják, mert közben csúszkálnak a vízen. Néha seggre is ülnek, aztán nevetnek. Hajba kapnak, ha az egyik épp jobban tud valamit, mint a másik, de aztán ki is békülnek. Voltak nehézségeink is, mivel Emmus lábát operálni kellett. De Emma egy nagyon kitartó, erős kislány, aki mindent kibír, főleg, hogy itt a tesója, akire mindig számíthat. Nagyon jó testvérek a lányok.
A legviccesebb dolog talán a fogkiesésük. Mindig jön a fogtündér és hoz valamit. De nemcsak annak, aki a párna alá tette a fogacskáját, hanem a tesónak is kell, hogy lapuljon ott valami. Na, hát egyszer elfeledkeztem róla… Volt sírás és nevetés is. Igazából minden nap történik valami vicces velünk. Mellettük nem lehet unatkozni. Főleg, hogy jön a kistesó is. A legmeghatóbb, hogy minden nap beszélnek hozzá, viccelődnek és odabújnak a pocakomhoz.
