Városunkban az NFG klub a legjobb hely arra, hogy olyan emberekkel találkozz, akik befogadók a művészetek, főleg a zene terén. A két lockdown-időszak alatti rövid klubszezon idején ismertem meg a fiatal Markó Annát, aki azóta már a klub csapatát erősíti. Még nyáron jelezte, hogy már sorba szedte tíz kedvenc zenéjét, most hallgassuk is meg őket egy mixben, közben nyerjünk némi betekintést egy húszéves matematikus hölgy zenei világába.
Fotó: Ugróczky István
Anna vagyok, 21 éves. Most kezdem harmadik évem az ELTE TTK-n. Matematikus szeretnék lenni. Nem vagyok egy otthonülő típus, így egészen sok helyen lehet velem találkozni, például az NFG-ben, diákhálózatos eseményeken vagy Komárom utcáin. Meg főleg vonatokon.
Mennyire fontos dolog az életedben a zene?
Azt hiszem, nagyjából annyira fontos számomra a zene, mint a csönd. Nem vagyok az a típus, akinél mindig szól valami, aki soha nem indul el fülhallgató nélkül. Ugyanakkor szinte minden nap szánok időt zenehallgatásra, amikor csak arra figyelek.
Vissza tudod idézni, mihez köthetők az első zenés emlékeid?
Nekem a gyerekdalok eléggé kimaradtak, mint nemrég megtudtam, csupán amiatt, mert a bátyáim nem igazán szerettek semmi ilyet. A Queen viszont nagy kedvencük volt, így az első emlékeim ehhez köthetők.
Az elemi- és középsulis éveid alatt milyen zenei műfajokat hallgattál és melyik korszak volt számodra a legjelentősebb?
Azt hiszem, ilyen téren elég nyitott voltam már viszonylag fiatalon is, és mindig hallgattam párhuzamosan merőben különböző műfajokat. Ugyanakkor alapiskolás koromban még általában volt valamilyen domináns műfaj, korszak amiben keresgéltem: például a hippi korszak vagy a magyar underground hiphop.
Aztán egyre inkább elmosódtak a határok, és most már inkább csak hangulattól/tevékenységtől függ, mi szól.
Bár korszakot nem tudok mondani, előadót igen: legjelentősebben a Portishead hatott a zenei világomra.
Az egyetem hozott valami újat zenei téren?
Amióta egyetemista vagyok, elég sok népzenét hallgatok. Nagyon produktívan tudok rá tanulni.
Milyen irányzatokkal nem tudtál sosem azonosulni?
Ami túlságosan vidám. Nem mintha egy mélabús személy lennék.
Gyakran jársz koncertekre, eddig melyik volt számodra a legnagyobb élmény?
Hú, nehéz lenne megmondani, főleg, hogy általában egy elég nagy szociális töltete is van egy-egy koncertélménynek. Talán a 2013-as budapesti Manu Chao-koncert. Vagy valamelyik Jóvilágvan, amin jó rendesen kitáncoltam magam. Ezenkívül az Are You Free minden évben hatalmas élmény, alig várom az ideit.
Ha adódna olyan lehetőség, hogy az egyik általad kedvelt előadó bőrébe bújhass, ki lenne az?
Na, ezen nem kell gondolkodnom. Patti Smith.
Manapság mennyi időt töltesz zenével, és miket hallgatsz?
Így a nyáron kevesebbet. Sokat vagyok úton, nekem pedig a zenehallgatás inkább otthoni tevékenység. Viszont végre eljutottam koncertekre, amik már nagyon hiányoztak. A nyár felfedezettje számomra a Kellene Kis Kert, az NFGreenen nagyon beleszerettem a zenéjükbe, szerencsére azóta többször is láttam őket élőben.
Szerinted mindegy, mit hallgat az ember?
Nem, azt gondolom a hallgatott zenék kihatnak a gondolatvilágra, formálják az ember személyiségét, így nem tud mindegy lenni. De persze hallgasson mindenki az ízlésének megfelelőt.
Térjünk a mixre, ami tíz kedvenc zenédet tartalmazza. Mi alapján válogattál?
Van egy standard csomagom pár előadóval, akiket már nagyon régen hallgatok, egyértelmű volt, hogy ők rajta lesznek. Ezeken kívül került rá pár szám, amiket bár nem hallgatok annyira rég, hozzáadódni látszódnak a csomaghoz, és úgy éreztem, ezekkel együtt a mix a zenei világomat nagyobb részben tükrözi.
ÜZENET A MIXHEZ:
A mix néha határozottan szomorú, egyetek hozzá sütit.
A MIX:
TRACKLIST:
1. The Dø – Dust It Off
2. Portishead – It Could Be Sweet
3. Björk – Jóga
4. Infected Mushroom – The Messenger
5. Laura Marling – Hope In The Air
6. Cosmo Sheldrake – Wriggle
7. Fiona Apple – Under The Table
8. Radiohead – Pyramid Song
9. Tranzkaphka – Vattafák
10. Thom Yorke, Björk – I’ve Seen It All
