Az ankét megjelent a Klikk Out 2021/09. számában. Fotók: Ugróczky István (2), Nagy Gyula (1)
Akkor most tényleg vége van a nyárnak, ami csak 2 másodperce kezdődött??? Itt lenne a szomorú szmájli helye, de inkább tegyük túl magunkat a nyári szünet elmúlásán és beszéljünk arról, hogy mi jön most. Egy új iskolaév kezdete amúgy is olyan fura érzés, nem még ha egy új suliba, új környezetbe csöppenünk. Vannak olyan diákok, akik a jól megszokott alapiskolából mennek a gusztusos középsuliba, vagy éppen a vagány gimiből a nagybetűs EGYETEMre. Ami most nagyon összeköt minket, az a változás. Bennem is motoszkál a gondolat, hogy rettentően hiányozni fog az a közeg, amit eddig megszoktam. Most már tuti, hogy nem fog mellettem ülni a kedvenc padtársam töriszemináron. Mire kiismertem a tanárok szokásait dolgozatírás közben, most mindent kezdhetek elölről egy új helyen. A másik fontos kérdés, ami felmerülhet, mi van akkor, ha az új büfében nem lesz lángos??? És ha az új osztálytársak nem éppen cukorfalatok lesznek? Nincs abban semmi rossz, ha félünk, sőt, azt is kevesen tudják, hogy egy ilyen nagy változás simán okozhat szorongást is. Mondanám, hogy ez a rész lesz itt a világmegváltó tanácsok helye, hogyan éld túl az első pár napot egy új helyen, de erről még én sem tudok semmi konkrétat mondani. DE! Talán valami mégis segíthet egy kicsit. Ha megosztod az érzéseidet, az élményeidet valakivel, akkor már nem egyedül cipeled őket, és már könnyebb is. 🙂
A sulikezdésről faggattam ki 3 diákot, Ráchel és Gergely most kezdik a középsulit, Eszti pedig a fősulit.
*Bia voltam, béke*
Milyen gondolatok ugranak be, ha azt mondom, hogy nemsokára megkezded a sulit egy új helyen?
Dohorák Eszter: Vegyes érzések kavarognak bennem. Kicsit sajnálom, amiért ilyen gyorsan elteltek a gimis évek és lezárult életem ezen szakasza, másrészt viszont rendkívül várom, hogy új embereket ismerhessek meg, új élményeket szerezzek, és azt tanuljam, ami igazán érdekel.
Nagy Gergely: Igazából mindenfélére gondolok, izgatott vagyok, mert egy új helyen új emberekkel fogok találkozni, de kíváncsi is. Viszont szomorú is, hogy vége a nyárnak.
Nagy Ráchel: Egyrészt szomorúság kap el, mert hiányozni fog az előző suli. Másrészt hatalmas izgatottság van bennem, tele vagyok kíváncsisággal.
Kaptál valamilyen hasznos tanácsot, hogy mit kezdj magaddal az első pár napon?
D. E.: Ami azt illeti, kaptam, mind a barátaimtól, akik már elkezdték az egyetemet, és a bátyámtól is. Kollektívan azt felelték, hogy bár az első pár nap, pár hét kicsit kaotikus lesz, ha találok legalább egy sorstársat, aki szintén el van veszve, közös erővel könnyen átvészeljük ezt a kezdeti összevisszaságot.
N. G.: Nem, még nem.
N. R.: Mindenki azt mondja, ne féljek. Az első pár napban biztosan nem lesz könnyű az új helyen, új környezetben, de pozitívnak kell lennem, és akkor minden rendben lesz.
Mi az a 3 dolog, amit tuti viszel majd magaddal a suliba?
D. E.: Egyértelműen egy hatalmas adag kávét, egy tömb papírcetlit (hogy feljegyezzem a rengeteg határidőt és tennivalót), meg a természetesen a jókedvemet. 🙂
N. G.: Ezen még nem gondolkodtam, de így hirtelen, ami eszembe jut, az a telefonom, egy toll és egy füzet.
N. R.: Táska, tolltartó, amibe mindig van egy toll, ami a szerencsét hozza.
Milyen mesefiguraként jellemeznéd magad így sulikezdés előtt?
D. E.: Arielként A kis hableányból, amikor először kerül ki az tengerből és próbál beilleszkedni az új környezetébe. 🙂
N. G.:A Jégkorszakból Sid, mert bosszantó, de szerethető.
N. R: Aranyhajnál senkire se hasonlítok most jobban. Egyik pillanatban izgatottan várom, másik pillanatban nagyon félek, mondhatni rettegek a sulitól, sulikezdéstől.
