A cikk megjelent a Klikk Out 2021/09. számában.
Csallóközinek, és azon belül, DS-inek lenni: lelkiállapot. Ősz van és ez idő tájt előkerülnek az ilyen-olyan italok, háziborok – és pálinkák, „úgy kaptam“ drinkek, „sütibe jó lesz” rumok, lélekmelegítők, titkos kupicák. Nehogy fázzunk már a nagy hidegben! Tehát anekdotagyűjtésemben mi mással is foglalkozhatnék, mint a folyékony arannyal – egyes háztartásokban örök kedvenc, ami mindig összehozza a baráti társaságot, máshol csak veszekedést és feszültséget eredményez a fogyasztása. Egy biztos: ha a Csallóközben élsz, legalább egyszer utolérhetett már a kérdés: No mitiszú’?
I.
Friss východiként (kívülállóknak: Kelet lakótelep) nemrég fedeztem fel, hogy a környék tele van kocsmával. Gyakorlatilag minden utcában, minden sarkon van egy ivó, ahol már a reggeli órákban gyülekezik a munkaruhás, vagy tyepis-papucsos nyáj. „Húzza őket a májmágnes.“ – ahogy Bödőcs Tibor mondaná. Ki se tették még a „Nyitva“ táblát, az első felesek már ki is vannak töltve a pattogzó csokibarna festékkel kent ablak párkányán.
II. Aznap, amikor megszűntek a szigorú járványügyi intézkedések, a házunkkal szembeni kocsmában rögtön hajnalba nyúló, óriási bulit csaptak. Egy fátyolos hangú szintetizátoros fickó, kifejezetten csúnya ingben, magyar és világslágereket nyomott órákon át. Mikor levittem a szemetet, a Marika nénik és Zoli bácsik már csárdást jártak Demjén Rózsi dalaira, kort és reumát gyorsan felejtve – mintha ászakadt volna egy képzeletbeli gát mindenkiben. De szép is ez!
III.
Régi ismerősömmel találkoztam reggel a kisboltban, és ahogy oldalra sandítottam, észrevettem, hogy a futószalagra egy zacskó kiflit meg három üveg borovicskát pakolt. Reggel hétkor. „Tetőfedőkkel dolgozok most, tudod, be kell vágódni…” – vigyorog rám.
IV. Elképedéssel vegyített csodálattal hallgatom egy idősebb néni beszámolóját arról, hogy a „szociban“ micsoda ivási kultúra volt a munkahelyeken. Az elvtársak vitrinjében mindig ott lapult egy csinos stampedlikészlet, rejtegetett importpiák bújtak elő a csíkos szatyrokból, s a kollektíva még az első kávé előtt felhörpintette az „indítót“. A rendesebbje összegyűjtötte, majd elmosogatta a poharakat, de akadt olyan is, aki keleti virtussal, nemes egyszerűséggel, a masszív szekrénysor mögé hajította be.
V.
A „másik kocsma“ előtt sétálok hazafelé, hétfő este van, állami ünnepnap. A hely ennek megfelelően ezerrel pörög, mintha nem lenne keserű kedd holnap – a dajdajozó brigád a „Forever young“ c. világsláger cseh változatát karaokézza (ha tippelnem kéne, Karel Gott feldolgozása lehet). Mit mondjak, nem lehet itt unatkozni!
