Klikk Out Vikkendhouse: Tíz kedvenc dal egy muzikális embertől

Ez az epizód eredetileg 2020 december 20-án jelent meg.

Életem egyik legjobb időszaka a katonasághoz köthető. A békei radarosoknál szolgáltam, ahol az első napokban reményvesztett, frissen kopasztott legényként reméltem, hogy ez csak egy rossz álom, mígnem a hadtest kórházának „dozornýja” lettem és megismertem Heňót. A dunaszerdahelyi Henrich Maťo akkoriban profi katonaként dolgozott és „kollégák” lettünk. Egy csodálatos – és ahogy a cím is mondja – rendkívül muzikális emberként ismertem meg. A szigorú, folyton menetelős és percre pontos rezsim hidegségét Heňo és a gitárja oldotta fel. Azóta is nagy csodálója vagyok, és hatalmas örömömre szolgál, hogy a mai epizód főszereplőjeként mutathatom be.

Fotó: Ugróczky István

A nevem Henrich Maťo. 48 éves „fiatalember” vagyok, nős és kétgyermekes apa. Sok barátom koravénnek hívott mindig, mert a személyiségem alapvetően komoly, de tudok nagyon vidám és bohóc is lenni. Bár nem vagyok profi zenész, sokan hívnak unplugged zenei estéket játszani. Leginkább vendéglőkben, teraszokon, különböző ünnepségeken játszom. Szeretem a zenét, és szeretem az embereket is. Imádom látni, hogy az emberek egy nehéz nap után kellemesen kikapcsolódva lazulnak a zenémre. Az egy nagyon jó érzés. Imádom megénekeltetni őket, és persze a taps sem tölt el rossz érzéssel.

Gyermekkorodból emlékszel, milyen zenék vettek körül?

Leginkább édesapám szalagos magnójára emlékszem, és az LGT-dalokra, amiket nagyon szeretett. Nálunk gyakran szólt a rádió. Gyermekként leginkább magyar zenét hallgattam, de persze nem volt valami kifejlesztett hallásom. Emlékszem, mikor az osztrák TV-n hallottam a Brother In Arms c. dalt Mark Knopflertől, egyszerűen nem értettem, mit szeretnek benne az emberek. Mára már egy gyönyörű dalnak tartom.

Tiniként milyen irányzatok voltak rád hatással?

Mivel én már 14 éves koromban katonasuliba keveredtem, leginkább az orosz katonai zene gyakorolt rám hatást menetelés közben. Tiniként főleg Depeche Mode-ot hallgattam. Más volt, mint a többi, valami újat hozott a világba. Biztosan azért szerettem meg én is.

Ekkor határoztál úgy, hogy te is hangszert ragadsz? Mi, vagy ki inspirált erre a leginkább?

Nálam ez teljesen véletlenül alakult így. A katonasuli kemény volt akkor nagyon. Hétvégenként volt pár óra szabadunk, és az egyik barátom hozott gitárt. Sokszor csak úgy hevert a sarokban, de én egyszer ránéztem, és megfogtam.

Attól a pillanattól már sosem tettem le igazán.

Nem inspirált akkor senki és semmi. Nem is nagyon értem, hogyan, de magam kezdtem a gitáron tanulni játszani. Persze akkor még nem volt ilyen egyszerű. Ritka az a nap, hogy ne vegyem a kezembe pár percre, de néha elég, ha csak valamelyik gitáromra ránézek.

Nem próbálok soha a közös zenélések előtt, ami sokszor meg is látszik, és a gitáros társaimat néha sajnálom is.

Mi volt életed legnagyobb zenei élménye?

Csehországban történt, az előadóművész neve Jaromír Nohavica volt. Akkor már láttam pár jó koncertet, de ez más volt. Semmi nagy hang, sehol semmi zenekar. Csak egy csúnya öregember jött egy szál gitárral, és pár ezer ember énekelte vele a dalokat. Ma már tudom, hogy milyen nehéz egyedül kiállni a színpadra. Mindig egyszerűbb, ha ott van a zenekar, de néha úgy adódik, hogy egyedül megyek.

Abból sosem csinálok gondot, ha elrontok valamit. Mindig kiszólok a közönségnek, hogy ezt csak azért csináltam, hogy tudják, hogy élő. Szerintem az emberek nagyon szeretik az élő zenét. Néha azt érzem, hogy kimondottan ki vannak rá éhezve.

Eddigi életed melyik szakaszára volt legnagyobb hatással a zene?

Egyértelműen az az időszak volt, amikor megismerkedtem egy csodálatos emberrel, akinek a neve nem más, mint Tilajčík Imi. Csodálatos embert, barátot kaptam a személyében. Egy helyen zenéltem, ahol megjelent, és rögtön barátság született belőle. Volt olyan szerencsém, hogy a zenésztársamnak is szólíthattam, pedig én csak amatőr zenész vagyok. Sokszor szenvedett is, amikor hamisan játszottam, hiába mondtam neki, „Ez jazz, Imi!“

Ő tanított engem meghallani a zenében azt, amit akkor még nem hallottam. Sokszor órákon át zenéltünk csak úgy ketten. Nagyon hiányzik.

Nemcsak barát, a zene is ő volt számomra.

Azóta megismerkedtem pár nagyon ügyes emberkével, mint például Hajdú Robi gitáros barátom.

Melyek azok a zenei műfajok, amik számodra egyértelműen a legközelebbiek, és melyek azok, amikkel sosem tudnál azonosulni?

Na, ez nálam nehéz. Szinte mindenevő vagyok. Képes vagyok meghallgatni a jó jazz-, blues-, rock- és popzenét is. Nálam az út Stingtől és Bruce Springsteentől Lenny Kravitz-en át egészen a Please Tell Rosie-ig is vezethet. Még abban is megtalálom a szépet. Persze különbséget teszek az Alle Farben, Sean Paul, Wiz Khalifa és B.B King, Herbie Hancock, John Mayer vagy akár George Michael, között.  A nagyoknak vastag betű jár!

Ha egy dalnak jó a harmóniája és a szöveg is passzol hozzá, jöhet bármi. Nem hallgatok már régen kereskedelmi rádiókat.

Mennyire tartod fontosnak, hogy az ember tájékozódjon és fejlődjön a zenével, választékos zenefogyasztóvá váljon,  és ne ragadjon le a kereskedelmi rádiók toplistáinál?

Tudom, hogy fura, de ezt nem oldom. Mindenki hallgasson, amit csak akar. De ha valaki egyszer elmegy mondjuk Pozsonyba meghallgatni élőben Boboš Prochádzkáékat egy blues-esten, az rögtön megérti, mit képvisel a rádió ma, és mi az igazi zene.

Milyen felületeken hallgatsz, és keresel új zenéket manapság?

A zenét többnyire otthon, az interneten keresem. Élvezem, hogy néha milyen helyekre jutok böngészés közben.

A zenét kizárólag fülhallgatón hallgatom, vagy nagyon hangosan. Csak így hallok olyan tónusokat, amit amúgy nem észlelnék.

Térjünk a mixre, ami a tíz kedvenc zenéd tartalmazza. Mi alapján válogattál? 

Ami éppen az eszembe jutott. Nálam ez a lista minden tíz percben más lenne.

De ha még is lehet ajánlani:

– Ha valaki lightos jazzel szeretne barátkozni, akkor Peter Cincottitól az On The Roof  c. DVD-t ajánlanám karácsonykor.

– Ha nagyon érdekes, és színvonalas lemezt szeretne valaki hallani, akkor John Mayer – Paradise Valley c. lemeze lesz a megfelelő.

 

Íme, tehát a mai recept:

TRACKLIST:

1. John Mayer – Slow Dancing In A Burning Room

2. Peter Cincotti – St.Louis Blues

3. Prince – Purple Rain Adam Levine cover

4. Annie Lennox – No More I Love Yous

5. Rod Stewart – Have You Ever Seen The Rain

6. Sting & Jeff Beck – People Get Ready

7. Linkin Park – One More Light

8. Stevanovity Zorán & Gerendás Peter – Eső előtt, eső után

9. Lenny Kravitz – Fly Away

10. Carlos Santana – Samba Pa Ti („Mert Imi imádta“)

Az eddigi Vikkendhouse-epizódokat ITT találod.