Az interjú megjelent a Klikk Out 2013/03. számában. Előfordulhat, hogy az interjú némely részei már nem aktuálisak, az eredeti hangulatának és üzenetének megőrzése céljából viszont nem módosítottunk rajta.
Egy viszonylag szűkebb réteg által ismert, ennél viszont sokkal többre érdemes, amolyan csallóközi „szupergruppal” beszélgettem, amely régiós szinten számon tartott együttesek tehetséges komáromi-bősi-légi-somorjai zenészeiből verbuválódott. (A Renton and the Error Jam idén ősszel tízéves, ennek apropóján tesszük közzé a velük készült interjúnkat, nem mellesleg Csiba Gáborral, a Renton, illetve az idén létrejött gomoly zenekar egyik alapítójával készült beszélgetésünk az aktuális lapszámunkban jelenik meg.)
RENTON AND THE ERROR JAM:
Bölcskei Milán – basszusgitár
Cseh Gábor (CseGa) – dj, billentyű, effektek
Csiba Gábor (Csibusz) – gitár (ma már nem tagja a Rentonnak)
Horváth László (Laci) – ének
Méry Dávid (Mici) – dob
Pokstaller Szabolcs (Szabi) – gitár, billentyű
Itt keresd őket: rentonandtheerrorjam.com
Mi az az error music?
CseGa: Én szerkesztem az oldalunkat, ez csak úgy eszembe jutott és beírtam. 🙂
Minthogy ezzel lerázható bárki?
CseGa: Nem szeretnénk, ha egyetlen stílusba kellene beskatulyázni a zenénket, és ez úgy illik rá.
Szabi: Mostanában mindenki kitalál ilyen fantázianeveket. Olvastam arról, hogy egy banda szado-mazo szexmetálként határozta meg a stílusát.
A Rentonnak van köze a Trainspottinghoz?
Szabi: Amikor Mici lenyírta a hajam, hasonlítottam Rentonra…
Hányféle zenekarból érkeztetek a Rentonhoz és ki mit tett hozzá?
CseGa: Az I.T.S-ből, fankimankiból, Chat Noirból, Abstrakt Experimentből és a Cinnamon Islandből, tehát ötből.
Laci: Szinte mindegyikünk játszott már a másikkal korábban. Szóval nagyjából ismertük már egymást, de itt mindenki mást csinál, mint korábban. Részemről ez itt ritmusosabb zenét takar, mint amit a Chat Noirban alkottunk.
Mi volt az a momentum, ami miatt a Renton létrejött?
Szabi: Csibusz és én is már terveztük, hogy együtt játszunk Micivel. Először így álltunk össze a korábbi basszusgitárosunkkal, Ádámmal.
Csibusz: Aztán úgy gondoltuk, hogy bepróbálkozunk valamilyen elektronikus témával, így jött a képbe CseGa, ő pedig kérdés nélkül hozta Lacit. 🙂
Laci: Először nem akartam jönni, de gondoltam, a formalitás miatt azért megjelenek, mivel én úgy tudtam, erősen hívnak. 🙂 Igazából az volt a titka, hogy mindnyájunknak akkor ment szét a korábbi zenekara. Ádám hamar kiszállt, a helyére érkezett Milán Komáromból.
Mindenképp kerestetek énekest?
Csibusz: Nem, először én énekeltem. Minimális éneket terveztünk. Nem sokkal azután, hogy elkezdtünk együtt játszani, már volt egy leszervezett koncertünk, és úgy gondoltuk, hogy egy Dj-vel még össze tudunk szokni, de egy új énekes már túl sok volna. Aztán amikor jött Laci, úgy gondoltuk, hogy még foglalkozunk kicsit az egésszel, és az első koncertet le is mondtuk.
Laci: Azért olyan sokat nem foglalkoztunk vele, mivel egy hónapra rá, novemberben (2011) már koncerteztünk.
Miért van az, hogy időről időre új formációk alakulnak gyakorlatilag ugyanazon zenészek különböző variációiból?
CseGa: Idővel mindenki valamilyen szinten fejlődik, és szeretne más irányt is kipróbálni.
Laci: Kifulladnak a zenekarok. Közben pedig megismerkedsz más zenészekkel is, és formálódsz.
Hogy tekintetek vissza az előző bandáitokra, érett dolog volt?
CseGa: Nálam még nem, még most sem…
Csibusz: A fankimanki inkább bulizenekar volt. Azokat a számokat játszottuk, amelyekre bulizni is szerettünk, és közben írtunk hasonlókat, de különösebben nem kísérletezgettünk. Mindig feltűnnek ilyen cover-zenekarok, azt hiszem, hogy ezen végig kell menni…
Szabi: Végül is így jutottunk el oda, hogy amikor összehoztuk a Rentont, akkor azt mondtuk, hogy már nem veszünk át számokat, hanem magunk alkotunk.
Hasonlítottak titeket a Pearl Jamhez, ez hízelgő?
Csibusz: Ez Laci érdeme. 🙂
Laci: Az előző zenekarainkat (Chat Noir) is hasonlítgatták mindig a Doorshoz, és ez egy kicsit a mumusunkká is vált, no ha nekem semmi bajom sincs a Doorsszal. Nagyon nagy jelentőséget nem tulajdonítok neki.
Szerintetek mi az, ami abba az irányba terelt titeket, hogy alternatív zenét játszatok?
Valter (a zenekar barátja): Az embernek van véleménye a világról, és ezt megpróbálja valahogy leképezni. Elkezdesz gondolkodni, és egy fejlődésen mész keresztül. Ha pedig nem üres frázisok mentén akarsz továbbhaladni, akkor megtalál a zene, és megtaláljátok egymást azokkal az emberekkel, akikkel alapvetően hasonlóan gondolkodtok.
Mici: Minél jobban beleásod magad a zenélésbe, annál inkább keresed a kihívásokat, és ezáltal fejlődsz…
Laci: Maguk a zenekartársak is motiválnak. Lehet, hogy önmagadban nem úgy játszanál a gitáron, vagy nem úgy énekelnél, de a zenekarral választasz egy irányt. Ez egyrészt egy kompromisszum, amivel azonosulni tudsz, másrészt pedig újabb és újabb oldaladról mutatkozol be.
Mekkora most a repertoárotok?
Csibusz: Már az elején, amikor a többiek beálltak, a repertoárunk egy része megvolt. Az első jammelésünkkor pedig jött a többi. Elég termékeny időszak volt, hamar, 2011 novemberére-decemberére már összeállt a koncertanyagunk. Akkor decemberben vettük fel az első demónkat. Mindig is volt egy keménymagja a számainknak, amelyekről tudtuk, hogy játszani akarjuk, de akadt több, ami lemorzsolódott. A próbák is úgy zajlottak, hogy mindig volt előttünk egy koncert, amire tolnunk kellett. Nem volt idő új számokkal pepecselni. Most viszont arra szeretnénk szentelni az időnket, hogy ha elkészül a lemez, akkor egy frissebb hanganyaggal folytassuk.
Mikorra lesz lemez?
Csibusz: Az anyagot már felvettük, jelenleg abban a szakaszban vagyunk, hogy megkezdődhetne a keverésük, ehhez keressük az emberünket. Tavasszal szeretnénk, ha kijönne. Valamelyik tavasszal. 🙂
Van valami kézzelfogható üzenete a dalaitoknak?
Milán: Konkrétan nincs, csak simán az adott érzéseinket, gondolatainkat tükrözik.
Melyik volt az első kész számotok?
Csibusz: Talán a GYP.
Milán: Azt lehet mondani, hogy maguktól alakulnak ki a számok. Eleinte még éretlenek voltak, de fokozatosan kiforrott a csapat is, megismertük egymást. Ösztönösen zenélünk.
Valter: A koncerteken sok az improvizáció. A számok nem érnek véget, hanem egyik átkúszik a másikba. Ez jó, mert képlékenyek maradnak, nem dogmásodnak be. De van egy komoly gerince az egésznek, amire aztán az ösztönös játék épül.
Csibusz: Volt olyan számunk, amely az első koncertünk ráadásaként született. Az utolsó szám csak egy jammelés volt, de aztán próbán is elővettük a témát, és azóta is ezt játsszuk utolsóként. Az albumon is ez lesz az utolsó. Ezt úgy képzelem el, mint a koncertjeink felépítését, tehát nem csak egy értelmetlenül összedobált halmaz lesz.
A Renton érettebb zenekarotoknak tűnik, ami már kinőtt abból, hogy csak a haveroknak játszatok…
Csibusz: A haverok közül általában kevesen vannak a koncertjeinken. Bécsben és Brünnben például egy teljesen új közeg előtt léptünk fel.
Laci: Mindig meglepődünk a közegen, ahhoz képest, hogy semmilyen várakozással nem élünk a koncertek előtt. A korábbi zenekaraink eléggé regionális jellegűek voltak, amelyek a fejlődés egy bizonyos szintjén elhaltak. Voltak biztos pontok, ahol játszottunk, de ez egyelőre újdonság, hogy kimozdulhatunk innen.
Tudatosan építkeztek afelé, hogy ez hosszabb távon fenntartható legyen?
Szabi: Mindegyikünkben van egyfajta természetes ambíció, de arra nem gondolunk, hogy mindenképpen játsszon minket a rádió.
Csibusz: Inkább sodródunk az árral. Persze örülnénk, ha nagyobb közönség előtt játszhatnánk. Tavaly volt 15 koncertünk, és úgy érzem, idén is legalább ennyinek kellene lenni, vagy magasabb színvonalú rendezvényeken kellene fellépnünk. Ha ezt nem érjük el, akkor úgy érzem, kicsit visszaléptünk.
Nem tartotok attól, hogy úrrá lesz rajtatok egyfajta üresség?
Szabi: Az inspirációt nem igazán lehet irányítani. Előfordul, hogy egyikünknek termékenyebb időszaka van, a másiknak pedig kevésbé.
Milán: Ettől zenekar a zenekar, hogy egyszer az egyikünk hoz valamilyen témát, máskor más. Lényeg, hogy nem szabad rágörcsölni.
Szerintetek mi az, ami miatt még évek múlva is emlékezni fognak rátok?
Mici: Hát nem biztos, hogy fognak, de ha mégis, annak csak örülni fogunk. Végül is szerintem nem tartozunk a tipikus helyi sablonzenekarok csoportjába, akik ahogy előbukkannak, úgy el is tűnnek.
Mi kell még az album után?
Csibusz: Már csak a hírnév hiányzik. Pénz, nők, drog. 🙂
