Fotó: Pixabay.com
Belebolondultam egy könyvbe. A címe „Életünk mellékszereplői”. Egy zseniális feltevésen alapszik, amit a szerző szépen lassan ki is bont. Azoknak az embereknek a fontosságáról mesél nekünk, akik életünk egyes pontjain mellettünk álltak és segítettek, vagy épp akadályozták szemelyiségfejlődésünket. Ők azok, akik jelentős hatást gyakoroltak ránk, olyan mélyeket, olyan fontosakat, hogy jelenlétünk mérföldkővé vált életünkben, ahol mondjuk válaszúthoz érkeztünk, ahol a biztosnak vélt dolgokat átértékelhettük és alapvető programjainkat végre újraírhattuk.
Ki hinné, hogy egy vízitúra teljesen idegen emberekkel felforgathatja valaki életét? Egy rövid találkozás a liftben, az orvosi rendelőben való kis csevej, egy kedves párbeszéd a benzinkúton, vagy a zöldségesnél mind-mind befolyással lehet a teljes napunkra, esetenként az egész életünkre.
Ti is tapasztalhattátok már, hogy bizonyos találkozásokat egyszerűen nem tudtatok kiverni a fejetekből, akár jó volt, akár rossz. Valahogy belétek égett, minden próbálkozásotok, igyekezetetek ellenére bennetek maradt.
Ők életünk olyan mellékszereplői, akiktől ott és akkor a legtöbbet tanulhattunk, mert kimozdítottak a komfortzónánkból, váratlan és számunkra idegen kijelentéseket tettek, indokolatlanul kedvesek voltak, vagy épp le se szálltak rólunk aznap.
Abban a pillanatban, amikor a legfogékonyabbak vagyunk, váratlanul megszólalnak mellettünk, és olyan tanáccsal látnak el, amit egy életre magunkkal viszünk.
Figyeljetek oda egymásra, pontosabban figyeljetek oda a másikra! Olyanokra is, akikre eddig nem tudtatok, vagy nem akartatok! Hozzátok magatokhoz közelebb azokat is, akiket eddig nem kedveltetek és gondolkodjatok el, miben mutatnak tükröt nektek – amit eddig nem voltatok hajlandóak felismerni. Nehéz elhinni, tudom. Olyan emberek hogy segítenek nekünk azzal, ha szidnak, vádolnak és nyíltan ellenszegülnek? Számos dologra taníthatnak ezzel. Már csak azzal, hogy odafigyelsz és meghallgatod őket, nagy türelmet és alázatot gyakoroltál, s ez önmagában is nyereség.
Legyünk tehát hálásak életünk mellékszereplőinek, becsüljük meg azokat a perceket, órákat, napokat, melyeket váratlanul egymáshoz közel tölthetünk!
