Lassan, de biztosan itt az év vége, amit nemcsak a lehulló falevelekből érzékelünk, hanem a megszaporodó ajánlatokból is. Többnyire kéretlen ajánlatokról van szó, szinte naponta csörög a telefonom, talán az önöké is, kedves olvasóim. Egyszer az egyik telefontársaság, vagy biztosító, másszor a „villanyosok” kerestek meg „visszautasíthatatlan ajánlattal”. Eléggé szkeptikus vagyok az ilyen dolgokban, ők pedig rámenősek, mintha az életük múlna rajta, hogy eladják nekem a portékájukat vagy a szolgáltatásukat. Nyilván csurran-cseppen egy kis jutalék a hívó felet képviselő „telefonos kisasszonynak” is minden szerződés megkötése után, így talán érhető a kitartásuk. Na, de mi ez az év végi hajtás, hogy mindenképpen ránk sózzanak valamit?
Olyan időket élünk, amikor az ember kétszer is meggondolja, mibe megy bele, főleg, ha a gyanú árnyéka vetül a történetre. Csörög a telefonom, éppen nem érek rá, de készségesen visszahívnak, amikor csak szeretném. Ó, igen, hát mi ez a nagy kedvesség felém, mivel érdemeltem ki? Na ez már eleve gyanús nekem! Mivel napközben a gyerekek eléggé lefoglalnak, nincs felesleges „pár percem”, tudom, hogy ez a pár perc, minimum tíz lenne, akkor meg tárgytalan. Hívjon kérem este hat után, szolgálatban leszek, reggelig ráérek – válaszoltam a telefonba, de hiába adok elég tág idősávot, „ők olyankor már nem dolgoznak”. Na hallják, az a maguk baja, visz’hallás’…
Szóval csak a legritkább esetekben üzletelek telefonon keresztül. Tetszenek tudni, én nem hitetlen vagyok, csak konzervatív beállítottságú, és ezt a „rossz szokásomat” még a világjárvány miatti óvatos közeledések sem tudták kiirtani belőlem.
Nem vagyok ezzel a „bogarammal” egyedül hál’Istennek – már hogy hála nekem -, és megnyugtat a tudat, hogy az ismeretségi körömben is akadnak hozzám hasonló „fura alakok”. Nos igen, én már csak így hívom a magamfajtát, aki nem szeretne például a meglévő életbiztosításai mellé még egy harmadikat is, ami „biztosan jobb, mint az előző kettő, és semmit sem kell tennem érte, csak igennel felelni, esetleg megadni a számlaszámom”. Kösz, nem, majd ha szeretnék valami hasonlót, utánanézek személyesen. Aztán legtöbbször jön a felismerés, hogy személyesen semmi exkluzív ajánlat nincs a piacon. Vagy nem kapok a mobiltelefon-társaságtól jutányos áron „medvecsapdát”, sőt nem is tudnak róla, hogy létezik olyan. Na ez meg a másik véglet, amitől a falra mászok néha!
Mintha ezek a „telefonos kisasszonyok” nem is erről a bolygóról hívnának, és csak a pénzem kéne nekik. Persze, hogy az kell, mi más!
Bizonyára önök is szembesülnek olyannal, hogy az ikszedik hűségidő letelte után sem „jár” az az akció, ami az új ügyfélnek!? Én, aki még leragadtam a múltban az „égetett CD-knél”, nem fogom csak azért plusz költségekbe verni magam, hogy divatos telefont vegyek ki a szolgáltatás mellé. Majd, ha elromlik, vízbe pottyan, vagy átmegy rajta az úthenger! Majd, ha én hívok, hogy szeretnék valamit, majd arra kapjak rendes választ. Például, hogy miért lett az internet havi díjam a tudtom nélkül magasabb, mint a szerződésben leírtak? Amúgy is, mi az a divat? A minap a feleségemmel picit kiszabadulva a mókuskerékből elmentünk randevúzni. Látom ám az egyik ruhabolt előtti hirdetőtáblán feszülő kérdést:
Mennyire követi ön a divatot?
Upsz, hát szerintem semennyire. Éppen előző nap utasítottam vissza a villanyáram-szolgáltatóm ajánlatát, hogy alternatív energiaforrásból világítsam meg szerény hajlékom, persze drágábban. Merthogy szívemen kéne viselnem a bolygónk állapotát!? Jó duma, idestova harminc éve kerékpárral járok munkába, az mi? Kösz, de honnan fogom tudni, hogy a stekkerben lévő áramot a szélmalom küldte nekem? Minek ide ez a feszültség? Hirtelen mindenki „zöld” szeretne lenni, aztán az elektromos autót meg dízelkocsi vontatta benzines áramfejlesztővel töltenék fel! Nem kell nekem az e-könyv sem, mert a világon mindennél jobban szeretem kezembe fogni a kiválasztott könyvet, benyálazni az ujjamat, hogy tovább lapozhassak benne, megszagolni azt az egészségtelen nyomdai ólomszagot, amit csak egy frissen kiadott könyv tud árasztani magából.
Én még kazettás magnóra játszottam fel a rádióból a zeneszámokat, az USB-kulcsot is két napig tartott megtanulnom kezelni.
Nem kérek az alternatív energiaszolgáltatóból sem, amelyek közül láss csodát, épp a napokban vonult ki az egyik a szlovák piacról! Gázt a „gázosoktól” veszem, mert fogat húzatni is fogorvoshoz járok. Szerintem ettől a jegyzettől nem lesz mindenki maradéktalanul boldog, de nem csípem, hogy az emberek jóhiszeműségét kihasználva gazdagodnak meg rajtunk az amúgy sem szegény – általában külföldi tőkéjű – cégek, vállalatok. Szóval, ha legközelebb „idegen” szám hívna, én bizony fel sem veszem. Aki szeretne elérni, először írjon rám: szervusz barátom, hogy vagy, sarkított képernyőjű világ érdekel? Kösz, de inkább nem, így is minden reggel kérem a Jóistent, hogy csak egyetlen jelet küldjön, amiért érdemes felkelnem megint munkába! Általában ugyanazt szokta: csóró vagy! Sajnos szép lassan az egész társadalmunk elszegényedik…
Jó egészséget kívánok mindenkinek, kéretlen ajánlatok nélkül!
ELŐZŐ RÉSZEK:
Listával a kézben Szerdahelyen…
