Másfél hónapja körülbelül, hogy bérmakeresztanya lettem. Rendhagyó bérmálkozás volt, a járványhelyzetre való tekintettel ugyanis csak a bérmálkozó gyerekek és bérmaszüleik vehettek rajta részt. Ami még engedélyezett volt, az az egyik szülő jelenléte, de ez is csak „egy valaki bejöhet, viszont jobb lenne, ha inkább az anyuka és az apuka is a templom előtt várna” lehetőségként volt felkínálva. Ez már magában elég érdekes dolog, mert hát, úgy hiszem, minden szülő szeretne részt venni gyermeke életének fontos eseményein. Ezen túl azonban volt még valami, amivel egyszerűen képtelen voltam kibékülni…
A fentebb említett kritériumokon túl tudtam lendülni, hiszen teljesen érthető intézkedés volt a mostani helyzetben. Egészségünk megőrzése a legfontosabb, ez nem kérdés. Így is voltunk elegen a templomban…
Volt azonban egy jelenség (jobb híján nevezzük így), amit, azt hiszem, azóta sem tudtam megemészteni. Nem kell semmi eget rengető dologra gondolni, egyszerű, ámde fontos részletről van szó. Mégpedig a bérmálkozók megjelenéséről. Nem, nem arra gondolok, hogy Gucci van kínai ruházatot viseltek-e a fiatalok – merthogy az én szememben ez teljesen lényegtelen.
Furcsa mód, a fiúk tudták, mit kell magukra ölteniük, a lányok többsége ezzel szemben totális tévúton járt. Három csoportra tudnám osztani őket: az egyik csoportot alkották azok, akik, bár gyönyörű szép ruhában jelentek meg, egyáltalán nem az alkalomnak illően voltak felöltözve. Báli ruhákban tündököltek. Tökéletesre belőtt frizurával és alkalmi sminkkel vonultak a templomba – látszott, hogy mindkettőt szakember készítette.
A másik csoportba sorolnám azokat, akik teljesen kiverték nálam a biztosítékot. Ők azok, akik miatt feltámadt bennem a háborgási vágy. 😀 Nem azért, hogy bárkit is bántsak! Még véletlenül sem piszkálódni szeretnék. Inkább megérteném a dolog miértjét… Sok olyan bérmálkozni érkező leányzót láttam ugyanis, akiket szívem szerint hazaküldtem volna átöltözni. Szerintem legalábbis a csupa csipkéből készült extra mini ruha, mély dekoltázzsal és hasvillantó résszel díszítve egyáltalán nem templomba illő viselet. Tudom, az illem mára már teljesen kiment a divatból, de azért néhány alap dolgot igazán szem előtt lehetne tartani, nem? Vagy sokat akarok?
Jaj, azt majdnem elfelejtettem hozzátenni, hogy az előbb leírt ruhácskához természetesen platformos, ránézésre 20 centis magassarkú cipő dukált. Az persze cseppet sem számított, hogy a leányzó megállni is alig tudott eme lábbeliben…
Azóta is az a kérdés jár a fejemben, hogy a csajok szüleinek vajon miért nem tűnt fel, hogy kislányuk talán túlságosan is kivetkőzött magából. Mert végül is, a szülő feladata lenne az útmutatás, a figyelmeztetés.
Nem kell apácának öltözniük a csinos fiatal lányoknak, egy kicsit kellene csak visszavenni a dolgokból. A harmadik csoportba tartoztak azok, akiknek ez sikerült is. Sajnálatomra, ők voltak a legkevesebben…
