A cikk megjelent a Klikk Out 2021/10. számában.
Lentei Bálint fiatal újságíró, egy kisvárosból került fel Budapestre. Barátnőjével, Magdával való sokadik összeveszésük után épp sértetten éjjelez egy kocsmában, s annak biztos tudatában, hogy hamarosan újra kibékülnek, nem nagyon igyekszik kiengesztelni a lányt. Inkább fogja magát, és hazaindul vidékre, ahol napokon belül amúgy is esküvőre hivatalos. Azt tervezi, hogy – anyját útba ejtve – az utóbbi években elhanyagolt gyerekkori barátjánál húzza meg magát a hét végéig, amikor is minden szépen visszatér majd a régi kerékvágásba. A dolgok viszont nem egészen az elképzelései szerint alakulnak, élete szereplői pedig csak nem akarnak az általa elvárt módon viselkedni. Azzal szembesül, hogy mások nem egészen olyannak látják, mint amilyennek ő mindig is képzelte magát. De azzal is, hogy bizony sosem figyelt eléggé rájuk: sorsdöntő dolgokat nem vett észre, és ennek a figyelmetlenségnek most kénytelen megfizetni az árát.
A gyönyörű lírai képekben tobzódó, letehetetlen Akik már nem leszünk sosem mégsem csupán az ő története. Épp az lesz Bálint feladata, hogy kibogozza a múltban mások által kuszán hagyott szálakat, összerakja a kirakós reménytelenül szétszóródott darabjait, és a kirajzolódó képen keresztül végre saját magát is tisztábban lássa.
