Fotó: Pixabay.com
Pár hete felreppent a hír, hogy a szlovák parlament jóváhagyta a közoktatási törvény módosítását, amelyben meghatározták, hogy magyar iskolákban a szlovák nyelvet idegen nyelvként fogják oktatni. Velem együtt biztosan sok kisiskolás szülő sóhajtott fel egy emberként, hogy végre történt valamiféle előremozdulás a témában, hiszen a probléma már hosszú évek óta terítéken van. Megkapargatva kicsit a felszínt kiderült, hogy az örömöm korai volt.
Az említett módosítás valójában nem igazán tekinthető oktatáspolitikai reformnak, inkább egy leheletnyi bizakodásra ad okot. Iskolaköteles gyermekkel otthon engem az érdekelt, milyen gyakorlati hatása lesz a módosításnak a jövőre nézve, hogyan alakítja majd a mindennapi szlováktanulást egy kisiskolással. Kálmán Kata hamarosan szülőként is érintett a témában, de látja a helyzetet más szemszögből is, hiszen oktatta a szlovák nyelvet alapiskolások, majd középiskolások számára is.
Egyszer, egy szlovák nyelvi iskolázáson hallottam, és nagyon megtetszett: „A szlovák nyelv tanításának fő problémája, hogy el kell jutnunk az iszonytól a viszonyig.“
Miért tanulnak meg a kisdiákok sokkal hamarabb angolul, mint szlovákul? A válasz nem a törvényekben van, illetve csak részben. Attól, hogy papíron megváltozik az oktatott nyelv státusza, még nem számíthatunk jelentős változásokra. Segítene például, ha a szlovák nyelvet az alapoktól olyan tanár tanítaná, akinek ez a szaktantárgya. Ez azonban pénz és tanerő kérdése – a magyar iskolák egyik problémája, hogy kevés a magyarul beszélő szlovák szakos tanár. A tantervek nem rosszak, ha valaki támpontként használja őket, segítségként és kiindulópontként. Eddig sem volt sehol leírva, hogy verseket kell tanulni beszélgetés és kommunikáció helyett.
Mit tehetünk mi, szülők, anélkül, hogy bárki törvényt módosítana? Ne küldjük úgy iskolába a gyereket, hogy ismeretlenül is utálja a szlovákot. Ne hangoztassuk neki, hogy mennyire nem szerettük annak idején. „Tudod, gyerekem, mi se az iskolában tanultuk meg, mert utáltuk! De neked meg kell tanulnod, ha érvényesülni akarsz!” Az ilyen mondatok nagyon gyakoriak, és nem valami nagy kedvcsinálók. A minőségbeli változás fontos, de ne várjuk, hogy majd valaki megcsinálja helyettünk. Azt magunkkal kell kezdeni, megfelelő önkritikával. Úgy szülőként, mint tanárként.
Anikó két gyermek édesanyja, a kezdeti nehézségeket már a háta mögött tudhatja, és bár felsőtagozatos gyermekei még segítségre szorulnak, önállóan készülnek a szlovák órákra. Gyermekei jó pár évnyi különbséggel kerültek az első osztályba, gyakori volt a pityergés egy-egy nehezebb vers felett.
„Két gyermekem által megtapasztaltam, milyen fontos, hogy a pedagógus hogyan áll a szlovák nyelv oktatásához. Volt rá példa, hogy olyan szlovák verset kellett megtanulnunk egy hétvége alatt, aminél egy alkalommal én is felcsaptam a szótárat. Pár év múlva a másik gyermekemmel a szóban forgó verset már nem kellett megtanulni, csak beszélgettek az adott témáról.
Én azt tapasztalom, hogy az évek alatt a pedagógusok is kitapasztalták azt, mi az, ami a gyerekeknek problémát okoz. Sokkal nehezebb már a felsőtagozaton logikusan elmagyarázni, hogy az egyes főneveknél miért ilyen vagy olyan a ragozás, mivel pedig a gyerekek számára nem természetes ez a nyelv, csak gyakori ismétléssel, gyakorlással tudják rögzíteni, és itt még inkább fontos a pedagógus szerepe, illetve persze a szülőé is.
