FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Mai vendégünkkel a dunaszerdahelyi származású Bürgöndi Floriánnal egy véletlenszerű találkozás alkalmával beszélgettünk a DAC-ról. Eléggé egy hullámhosszon pendültünk, gondolom az sem volt mellékes, hogy diákéveinket ugyanabban az iskolában éltük meg, így korábbról már ismertük egymást. Pár nappal ezelőtt ismét felkerestem őt, hogy folytassuk a sztorit, ezúttal itt a Klikkout-on. De inkább kezdjük előlről, legyen valami formája is a riportnak…
Florián, mesélj kérlek az olvasóknak, hogy kezdődött a saját DAC-os történeted?
1985-ben voltam először DAC meccsen, a nagybátyám vitt ki magával. Nyitra ellen játszottunk, ekkor már biztossá vált, hogy felkerülünk az 1. csehszlovák ligába. Ezt követte a Vítkovice elleni nyitómeccs, ami 0:0-ra végződött, innentől kezdve rendszeres látogatója lettem a DAC stadionnak. A kapu mögött álltunk a Štefánik (akkor Fučík) utcai oldalon, az öreg óra alatt. Kisgyerek voltam még, mindig a kerítéshez nyomakodtam, nem sok mindent láttam onnan sem, de örültem, hogy kint lehettem. Első perctől kezdve megfogott a hangulat, így indult az én DAC-os történetem.
Azóta nem sok hazai meccset hagytam ki, talán csak az Antal-korszak utolsó éveiben. Akkor azt mondtam, hogy ez nem a fociról szól, nem vagyok kíváncsi erre. Mikor már magam jártam meccsre, a B-középtől jobbra szoktam állni, nagyjából a tizenhatos vonala és a félpálya között. Hátulról, a salakpályán keresztül jártunk be a stadionba. Nem kellett bejelölni magunkat a Facebookon, mégis ott voltunk mindig.
Sőt, már az előmérkőzésre illett a helyünkön lenni. Ugyanúgy jártam a 2. ligában is, követtem a csapat eredményeit, majd Antalék után új lendületet vett a DAC-hoz való kötődésem.
Sokan említik a Bayern München elleni meccset, valóban a legnagyobb nevű csapat volt, aki valaha Dunaszerdahelyen játszott, viszont voltak annál emlékezetesebb mérkőzéseink is. Eleve tudtuk, hogy a Bayern ellen semmi esélyünk, sem kint, sem otthon. Otthon 20 perc alatt eldőlt a meccs, jött a szabadrúgás, kiállítás, büntető, nulla perc alatt lerendeztek minket. Amihez nem fér kétség, hogy annyi szurkolót, amennyi azon a meccsen volt, nem láttunk még Szerdahelyen, és valószínűleg már nem is fogunk. Kérdés, hogy a Bayernhoz hasonló kaliberű csapattal mikor hoz minket össze a sors legközelebb?
A mezőgazdasági iskolába jártam, télen nemegyszer kivittek minket havat lapátolni a pályáról, hogy a csapat tudjon focizni a hétvégén. Kaptunk lapátokat és mentünk… A 80-as, 90-es években a Bayernnál is nagyobb élményt jelentettek a győzelmeink, mikor legyőztük például a Slaviát, vagy az Ostravát, későbbiekben meg a Slovant.
A 80-as, 90-es éveket említed, vagyis a föderális liga korszakát. Aztán kettévált az ország, ami nem tett jót a focinak (sem).
Csehszlovákia kettévállása után jóval gyengébb lett a bajnokság, a nagy cseh csapatok mind elmaradtak. Az Inter, Slovan, Zsolna, Eperjes, Besztercebánya, Nagyszombat, meg a DAC mellé kisebb csapatokkal töltötték fel a szlovák 1. ligát, romlott a színvonal. Jelenleg is 12 csapatos az 1. liga, ebből 4 csak azért van ott, hogy meglegyen a létszám. Ilyen Pohronie, Liptószentmiklós szerintem nem ligás csapatok. Szerednek 178-as az átlag nézőszáma – igaz, nem játszanak otthon -, ennyi embernek nem érdemes focit csinálni. Eleve abban a táblázatban, amit a minap hoztak nyilvánosságra, 3 vagy 4 klub büszkélkedhet csak ezer feletti átlaggal.
Nekünk a Sparta elleni meccsek voltak az igazi derbik, a híres 3:3-as meccs, azon is tömve volt a stadion. Anno pár évet fociztam a DAC-ban, diák, majd ifi szinten. Jártunk labdaszedőnek, vittem az emlékkönyvem magammal, abba gyűjtöttem az aláírásokat.
Abból az időszakból az összes Sparta játékosé megvan talán, meg a többi nagyobb csapaté is. Intertotó kupából például, mint a Tatabánya, meg a többi. A Bayerntől 2 vagy 3 játékosét sikerült megszereznem, jobban mondva a nevelőapámat kértem meg, aki hosszú évekig rendező volt a DAC-nál. Minden meccsen a szögletzászlónál állt.
Néha elmentünk idegenbe is, 14-15 éves gyerek lehettem, édesanyám, nevelőapám, meg én. Nagyszombatban valahogy a hazai szektorba keveredtünk be, máig nem tudom hogyan. Červeňan volt még a DAC kapusa, kikaptunk 0:1-re. 20 perc után esett le, hogy nem jó helyen állunk, magyarul beszéltünk, de senki nem kötött belénk. A gólnál az egész szektor ugrált örömében, mi inkább meghúztuk magunkat. Végül is nem mentünk sehova onnan, szemben volt a dunaszerdahelyi szektor, ott akkor meg is gyújtottak egy DAC-zászlót a nagyszombatiak.
A DAC-nak mindig hűséges szurkolótábora volt, azelőtt is, most is. Hogy látod ezt? Ugorjunk picit a mába.
A legújabb korban a DAC-ot nem a foci, meg a játék tette ismét naggyá, hanem mi nézők, szurkolók. Nem vagyunk egy világverő csapat, a szurkolók és a stadion atmoszférája teszi a DAC-ot azzá, ami.
A Világi úr is persze, ő indította el, ő hozta fel a csapatot, ő építette a stadiont, sikerült neki maradandót alkotni, még úgy is, hogy tudjuk, főként az üzletről szól a történet. De a siker ugyanúgy a miénk, szurkolóké is, 50-50%, a másik fele mi vagyunk, akár Szerdahelyről, a környező járásokból, vagy Magyarországról. Van egy sepsiszentgyörgyi ismerősöm, meg szokott kérni, hogy vegyek neki jegyet. Öt alkalommal biztosan járt itt, persze még abban az időszakban, amikor lehetett jönni.
Nélkülünk nem lenne tűz. Ha csupán annyian járnának meccsre, mint máshol, az az 1000-1500 ember, akik itt-ott megtapsolják a csapatot, nem jönne el a „turista”, aki a Nélküledre kíváncsi, meg hogy milyen a Himnuszt énekelni. Nemrég a Sport napilapban írták, hogy a DAC-nak van a legbiztonságosabb stadionja. Itt kimehet meccsre az anyuka a gyerekével minden gond nélkül. Szerdahelyen vanak legjobban biztosítva a focimeccsek. Mondom ezt úgy, hogy a füst szerintem hozzá tartozik a hangulathoz, megfelelő látványelem.
Mostanság hiányzik az összefogás a lelátón, pedig a szurkoló nem a Világiért van. A szurkoló a csapatnak szurkol, ezáltal a városnak és a környékének. A DAC is a várost képviseli, Dunaszerdahelyt és nem a Zsolnát. Ha sikert ér el, az a város sikere, ide kerül a dicsőség. A hazai meccseket nem a kocsmákban kellene nézni, hanem a stadionban, eddig is így volt. 20-25 éve kijártak azok az emberek, akkor most miért nem? Kell mindehhez a magyarságunk is persze, de itt Szlovákiában, és nem a magyar ligában.
Ha már ebben gondolkodunk, mert színvonal kell, akkor legyen mondjuk V4 liga, cseh, szlovák, lengyel és magyar csapatokkal. Bizonyára erős bajnokság lenne, nekünk a szlovák ligából pedig fel kéne nőnünk hozzá. Adná magát a történet, megerősödnénk, jó focistákat igazolnánk. De focistákat, és nem csak labdarúgókat, mert azokból az utóbbi időben kijutott elég. Ilyen Nebylákat idehozunk azzal, hogy mekkora tehetség. Na én abban a gyerekben mindent látok, csak tehetséget nem! Csak játszatni kell, hogy gyűjtse a ligarajtokat, mert rajta van a Transfermarkon, és jó pénzért lehessen eladni. Sok ilyen játékos van, aki nem üti meg a ligás szintet, úgy hozzák Szerdahelyre őket, mintha Messi jönne a DAC-ba. Idehozák a Verát, csináltak neki promo videót, de amikor megláttuk játszani, nyilvánvaló lett, hogy ami a videóban elhangzott róla, az nem fedi a valóságot.
Baj van a klub kommunikációjával is, jönnek a sztorik, mindenki gyártja a saját verzióját. Ha van is alapja, a klub filozófiája szerint a szőnyeg alá van seperve.
Persze a szurkolók között is akadnak, akik úgy állnak hozzá, mintha nem is szeretnék a DAC-ot. Mintha kifejezetten azt várnák, hogy rosszul menjenek a dolgok, pedig nem mostanság kezdtek meccsre járni. Aztán ha jönnek a jó eredmények, egyből átállnak, mintha semmi sem történt volna.
Itteni gyerekeknek kéne annyi esélyt adni, mint a Nebylának, vagy említhetném a Beskót is, meg Verát. Építgetjük, focizni tanítjuk őket, pedig néha még a lábuk sem áll jól. Akkor ugyanígy lehetne felépíteni a környékbeli gyerekekből is a csapatot. Jó lenne legalább egyszer bajnokságot nyerni, nem azt mondom, hogy nagyon hiányzik, de szeretném megélni. De tőlem inkább játszunk hazai nevelésű srácokkal a 4-6. helyezésekért, az akadémiánkról simán lehetne összeszedni erre egy csapatra való itteni srácokat. Ha a Zsolnának megy, mi is képesek vagyunk rá!
Amióta bérletet lehet venni az új stadionban, a C3-as szektorban vagyunk, a fiam, a nevelőapum meg én. Plusz a Czére Gábor és a Lelkes Laci bácsi, aki tavaly meghalt. Közvetlen mellettünk ül a Kiss Tibi, meg a Nandi, akikkel nemrég szintén készült riport. A barátnőm meg a B-középbe jár, ő ott szeret szurkolni.
Ma sem csak a Nélküledre esünk be, 40-50 perccel a kezdés előtt már kint vagyunk a stadionban.
Jönnek a szurkolók jobbról-balról, sörözünk, olyankor már érezzük a fílinget. Azelőtt egy órával a meccs előtt már zengett a stadion, a játékosoknak is jobb volt úgy kijönni bemelegíteni, feltüzelte őket, kaptak egy kis plusz adrenalint, tudták, hogy aznap nyerni kell.
Emlékszem ezekre az időkre én is, egy kopasz csávó volt a cápó, nagyon csíptem őt. Köszönöm a beszélgetést barátom, mindent bele DAC!
EDDIGI RÉSZEK:
Bemutatkoznék, DAC-szurkoló vagyok…
