Kovács Andrea (Këri): Boldog félóra | Költőtoll

A vers megjelent a Klikk Out 2021/10. számában.

Amikor Jankával megismerkedtünk és közös metszéspontokat kerestünk irodalmi téren, szinte azonnal szóba került Závada Péter munkássága. Az akkoriban még szókimondó rapper srác olyan fordulatot hozott a kortárs irodalmi közegbe, hogy az első, „Ahol megszakad“ c. önálló verseskötetére sem kellett sokat várni. Számos kiváló darabja mellett, a „Boldog óra“ c. verse az, amely előtt most képzeletbeli a kalapot emelek én is, és próbálom megidézni ennek a hangulatát. A kerthelyiségek rideg vasszékeit, az állott, ámbár olcsó sör hangulatát és a naiv, rajongói vágyat, hogy találkozhassam a költővel, természetes közegében.

Kovács Andrea (Këri): Boldog félóra


Az egykor szebb kék asztalon

százkilencven forintot hagytál,

hiába siettem: nem találtalak itt.

Két korty a korsó alján maradt,

a félköríves fények,

ciripelő alkonyattá

szelídültek a cserjék alatt.

Pár percig a kihűlt vasszéken

vártam, hátha visszajössz még.

Addig újraképzeltem az arcod,

szomorúan sötét szemed,

ahogy megmutatod

amin délután dolgoztál,

az eddigi legjobb versedet.

Sok a dolgod, tudom én,

szaladsz saját beosztásod szerint,

lugas alatt alszol délután azért,

hogy éjjel a holdfényt kapd rajta.

Fordítva élsz,

mint a művészek általában:

az utad kávéval, cigivel, sörrel kirakva.

Ha legközelebb itt jársz,

ne menj el, míg nem találkozunk.

Rohanni ráérsz,

hát ne siettesd a sorsod,

inkább nézzük meg, mit tartogat a táj.

Fűbe feküdnénk: kirándulók,

akik elkóboroltak a csoporttól.

 

Korábban:
Závada Péter nyomán
Sipos Janka: Boldog óra

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább