„…Ahogy a szabadban a fák éves sztriptízgyűlésüket tartják, úgy bent, a szobában, és még beljebb, a fejekben is szükség lesz egy kis vetkőzésre, hogy a színskála egy másik, illetve több árnyalatában, és a tartalmat frissítve hasítsunk megújult paripánkkal. Nem kell délibáb után nyargalni, ragadjuk meg azt, ami körülvesz. Épp itt, épp most. Ha körülnézel, észreveheted, hogy számos olyan érték van a közelben, ami elérhető, utolérhető, csak eddig máshol tapogatóztál, mert a környezeted azt sugallta, hogy épp akképp haladsz a sárgaköves úton. Talán csak egy új fésűre van szükség, ami segít kiszűrni a rengetegből az életrevalót. Erre törekszünk mi is…” – ezt olvashattátok 10 évvel ezelőtt lapunk első oldalain, és úgy érzem, ezek a sorok maradéktalanul beleilleszkednének ma is. Hadd legyünk most egy picit szentimentálisak, nosztalgiában lubickolók, urambocsá’ hangyányit önfényezők, és miután a góré, Gocoň Peti már szépen megkezdte ezt a szériát, fejtsük ki mind, hogy is kerültünk ebbe a füzetbe és mi a fenét keresünk itt!
Mi, akik ott voltunk a kezdetektől és legfeljebb kisebb megszakításokkal, de a mai napig adjuk bele a kakaót. Meteorzáporok kíméljenek!
UGRÓCZKY ISTVÁN
2011-ben huszonhét éves voltam. Gocoň Lacival és Kovács Norbival együtt közös cégünket, a Club Mediát igyekeztünk sikeressé tenni. Nehéz de szép idők voltak. Nem volt egyszerű fellendíteni egy reklámügynökséget akkor, amikor mindenki a reklámon akart spórolni.
Egy őszi nap volt, amikor Laci azzal jött be az irodába, hogy bátyja, Gocoň Peti átveszi a Klikket. Több se kellett, egyből ötletelni kezdtünk, mit és hogyan csinálnánk, ha részesei lehetnénk ennek a projektnek.
Nem telt bele sok idő, míg az első találkozó létrejött. Peti Poór Tibivel érkezett, mi pedig egy talicskányi ötlettel vártuk őket. Ők sem jöttek üres kézzel, Peti üzleti szemléletet hozott. Tudta, hogyan lehet sikeressé tenni egy projektet, nemcsak tartalmilag, de gazdaságilag is. Tibi szakértelmet hozott. Tudta, hogy egy médiumot csak akkor fognak komolyan venni, ha az konzisztens, hű önmagához, és mindig képes fejlődni.
Már az első találkozón elhangzott Szilvási Tibi neve. Ő mindenképp kellett a csapatba. Ő volt az újságíró, neki volt egy olyan tolla, amiből ömlöttek a mély, személyes hangvételű portrék.
Azóta sok minden változott, de egy valami nem. A Klikk Out magazin mindig hű maradt önmagához. Bár a lap sokat változott, mindig csak jó irányba. Létrejött egy jó csapat, akik képesek egymástól tanulni, és ezáltal még jobbá válni.
A Klikk Out még ma is az, amit akkor megálmodtunk: Közélet, kultúra, sport, más.
Korábban:
Gocoň Péter
Poór Tibor
Szilvási Tibor
Gocoň László
