Százból ötvenegyen azt akarják, hogy maradjak a posztomon – nyilatkozta Marco Rossi, a mester pedig maradt magyar szövetségi kapitány. Grazie, Marco! Nyilván az utolsó selejtezőmérkőzés után az ember nem csupán ezt az egy meccset óhajtaná értékelni, hanem az egész sorozatot. Egy találkozót, melynek már nem volt tétje, mégis megfeszültek az izmok és röpködtek a lapok. Lengyel–magyar, két jó barát, de akkor milyen lehet az ellenséged? A pályán helyenként rendesen megadagolták egymást a fiúk!
Egy selejtezősorazat, melynek igenis volt tétje, ahol a magyar foci kálváriáját nem tudom nem a DAC-éhoz hasonlítani. A szerdahelyi edző ment, Rossi maradt, a sajtó részéről hasonló tartalmú fröcsögéssel szaturált időszakban, nemegyszer felültetve a szurkolókat is a kedélyállapoti hullámvasútra. Ha őszinte szeretnék lenni – és már miért ne szeretnék az lenni -, nos igen, a végelszámolásban elért negyedik helyezés úgy érzem, csalódás a nemzeti tizenegyünk részéről. És most hadd ne menjek vissza a francia Eb-re, vagy a nemrégiben közös rendezésűre! Itt ezen a lengyel–magyar meccsen, a magyar csapat szervezett játékkal győzte le a hazait, többek között Schäfer Andrásunk pimasz góljával. Ha így is tudunk játszani… na igen, a fociban nincsen ha!
Csak fájó az albánok elleni kettős vereség, mert bár az albánok is megtanultak focizni, messze nem a lengyel szintet hozzák!
A mérkőzés délelőttjén jött a hír, hogy Szoboszlai sérülés miatt nem léphet pályára, így újabb fontos játékosa nélkül futott ki a magyar válogatott a vb-selejtező utolsó csoportmérkőzésére Varsóban, csaknem teltház előtt. De ott volt a kezdőben Schäfer, akitől ezen a helyen szeretnék ezúton nyilvánosan elnézést kérni egy félreértés miatt. Ő tudni fogja miről van szó, én is tudom, szerintem így korrekt, ha nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek! Hogy mit is? Hát azt, na! De most már lássuk a meccset, melyre az UEFA-döntés ellenére sok honfitársuk elutazott már idejekorán, hogy erősítse a két nép barátságát.
A mérkőzés kezdetétől egyenrangú ellenfele volt a magyar csapat a lengyeleknek.
Dibusz is remek napot fogott ki, éppen az ő kapuja előtti egyik jelenet volt az, amit mindenképpen kihagytam volna a lengyel–magyar forgatókönyvből. Most kövezzenek meg, de biz’Isten nem emlékszem, hogy a gólunk előtt történt-e még az eset? Lényeg, hogy a gólra emlékszem: egy szabadrúgása után a hazaiak védője csúsztatta meg saját kapuja felé a labdát, a kapu torkába berobbanó Schäfer pedig közelről gólt fejelt – 0-1. Csak annyira ért bele Andris, amennyire kellett, csak egy hangyányit. Szerintem Szczesny is jópár napig bogaras lesz miatta!
Egygólos magyar előnnyel vonultak a félidőben az öltözőbe a csapatok. Talán leírhatom: érett a meglepetés!
Abban biztosak lehettünk, hogy a lengyelek addig nem fognak békepipával kínálni, amíg minimum ki nem egyenlítenek. Sokat nem kellett tipródnunk egy „slukkért”: egy szögletet követően szintén fejesgóllal hozták egálba a meccset – 1:1. Hellyel-közzel sem lankadt a lengyel mezőnyfölény ezután, igazából a semmiből jött a második magyar gól: oldalról érkező lapos beadás találta meg az üresen álló Gazdagot, aki a tizenegyespont magasságából megküldte gazdagon – 1-2. Az eredmény ezek után már nem változott, csak ősz hajszálunk lett több, miközben megtudhattuk Hajdú „Bé” lengyelül is tud.
Rossi mester csapata végül elhozta mindhárom pontot Varsóból, de mivel Albánia a papírformának megfelelően megverte Andorrát, így a negyedik helyen zártunk a csoportban.
Bárcsak lenne egy olyan szériánk, ami nem a számolgatással telik, de a magyar foci már csak ilyen! Viszont így is a miénk, tizenöt millió futballedzőjé, csak kérdezem én, ha Rossi sem volt jó egyeseknek, kit szeretnének látni a kispadon? Mégha Katar nélkülünk is perzsel majd? Azért szép emlékeket is raktározhatunk el magunkban: míg oly sokszor gyűlölködés vegyül kedvenc sportunk körítésébe, megadatott az is nekünk, hogy füttyszó helyett tapsvihar kíséri a Himnuszt, jókedvvel, bőséggel! Zawsze razem! Hajrá, Magyarország!
Lengyelország–Magyarország 1:2 (0:1)
Góllövőink: Schäfer, Gazdag
Magyarország: Dibusz – Fiola, Lang, Szalai A. – Nego, Nagy Á. (89.Vécsei) , Schäfer, Nagy Zs. – Varga K. (58.Gazdag), Szalai Á. (89.Hahn), Schön (72.Kiss T.).
KAPCSOLÓDÓ:
A SzerdaHelyzet nyilatkozik a Lengyelország–Magyarország (1:2) vb-selejtezőről
