FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL, ARCHÍV
A csallóközi rónaságot kettészelő sínpárt korunk utazóközönsége és a vasparipák szerelmesei Pozsony–Komárom vasútszakasznak ismerik, pályaszáma szerint ŽSR 131. A közel száz kilométer hosszú vasútvonal eredetileg két részben épült, és két egymástól független szakaszból állt, melyek Dunaszerdahelyen találkoztak. A két szakasz közül a Pozsony-Újváros – Dunaszerdahely helyiérdekű vasút, s ennek keretében a dunaszerdahelyi vasútállomás készült el elsőként. Tavaly pezsgőt bonthattunk a 125. születésnapja alkalmából.
A dunaszerdahelyi pályaudvar 1895-ben még végállomás volt. A helyiérdekű vasút (HÉV) felépítményi szabványa szerint mint végállomás, négy vágánnyal rendelkezett. További két csonkavágányán a gőzmozdonyok számára fűtőház épült vízvételi lehetőséggel, valamint fordítókorong is rendelkezésre állt a masinák forgatására. Maga a vasútállomás felvételi épülete, vagyis az indóház szintén HÉV szabványos típustervek alapján épült, és eredetileg második osztályú besorolást kapott. Ezen HÉV épületi típustervek négy kategóriába sorolandó tökéletes, egyben praktikus megjelenést kölcsönöztek a korabeli vasútállomásoknak. Tulajdonképpen a HÉV-ek az országos vasúti fő – és szárnyvonalak mellékvonalai voltak, és részben vagy teljesen magánkézben üzemeltek.
A pozsonyi vasúthoz csak egy évvel később, 1896-ban kapcsolódott a komáromi vonal, melyen 1896. november 17-én indult meg a forgalom.
A Komárom-Dunaszerdahely helyiérdekű vasútra vonatkozó engedélyokiratot, bécsi keltezéssel 1896. március 28-án adták ki. Ebben Ő császári és apost. királyi Felsége, I. Ferenc József megbízta Freund Henrik és fiai budapesti céget, hogy:
Komáromtól – Nagymegyeren át, a pozsony – dunaszerdahelyi helyi érdekű vasút Dunaszerdahely állomásáig vezetendő helyi érdekű gőzmozdonyú vasutat megépítse, és azt a jelen engedélyokirat hatályának tartama alatt szakadatlanul üzletben tartsa… (Magyar rendeletek tára, 1896.)
A dunaszerdahelyi vasútállomás abban az időben még a város külterületén állt. A HÉV-eket egyébként az jellemezte, hogy sosem haladtak keresztül a településeken, általában csak érintették azokat. Divatos kifejezéssel zöldmezős beruházásként jöttek létre, vagyis nem volt szükség a már meglévő épületekhez idomulni.
Az állomásépületek típusterveit egy gyermek legózásához hasonlítanám, aki folyton ugyanazt a téglalap alakú földszintes épületet rakja össze.
Ez volt a 4. osztály, ilyet találunk ma is pl. Albáron. Ha erre az épületre emeletet húzunk, az 3. osztályúnak felel meg, lásd pl. Alistálon (1896-ban Felistál – Nyárasd). Amennyiben az egyemeletes épület egyik oldalához szintén egyemeletes épületszárny kapcsolódik, a fogadóépület 2. osztályú. Ilyen volt eredetileg a dunaszerdahelyi indóház is – a központi egyemeletes tömbbel, valamint a nyugati oldali egyemeletes épületszárnnyal -, de napjainkban még ez a fajta állomásépület fogadja az utasokat Nagymegyeren is.
1896-ban a Komárom – Dunaszerdahely HÉV megépítése szükségessé tette a dunaszerdahelyi fogadóépület kibővítését.
Ekkor a központi tömb keleti oldalához is hozzáépítették az egyemeletes épületszárnyat, manapság ez a szimmetrikus kinézet köszön vissza ránk a korabeli képeslapokról. Küllemét immár csupán emlékek őrzik, mivel 1978 és 1980 között lebontották, miközben új állomásépületet kapott Dunaszerdahely városa.
De írhatnám így is: a gyermek apró darabokra szedte szét a legókockáit, és soha többé nem épített olyan formát, mint korábban. A HÉV épületi típusterveknek valójában célszerű okai voltak, előre számoltak a majdani forgalomnövekedéssel, mely már nagyobb felvételi épületet kíván. Vagyis ha úgy adódott, csupán az épület bővítésére volt szükség, nem pedig új állomásépület megépítésére. Erre is precedens az egykori dunaszerdahelyi fogadóépület, ám a csallóközaranyosi indóház szintén eredetileg 4. osztályú volt, csak utólag húztak rá egy szintet. Hasonló változáson ment át a komáromi HÉV csatlakozásakor a dunaszerdahelyi fűtőház is, egyállásúból kétállásúvá bővítették. A bővítés költségét – az engedélyokirat szerint – a komáromi HÉV kivitelezője volt köteles megtéríteni. Mindez mára csupán történelem, hiszen a dunaszerdahelyi vasátállomáson a hely szellemén kívül semmi sem maradt a régmúltból.
Az indóházak központi épületét és az oldalsó szárnyakat minden esetben nyeregtetővel fedték.
A tetőtéri homlokzat kör alakú ablakát a vasutas szleng ökörszemnek hívja. Ez az architektonikus jegy minden más vasúti építményen – pl. az őrházakon – is megjelenik. Az „ökörszemből” könnyen felismerhető a vasúti jelleg, legyen szó már nem használt, vagy éppen lakáscélokra átépített egykori vasúti építményről. A komáromi HÉV vágánya Dunaszerdahelyen a mai Vasútsor utca mentén csatlakozott a pozsonyi HÉV vonalához. A teljes szakasz átadása 1896. november 17-én történt meg, vagyis 125 éve utazhatunk vonaton Komárom felé. Az átadást egy nappal előtte közigazgatási vonalbejárás előzte meg:
A vonal közigazgatási bejárását nagy ünneplés közepette 1896. november 16-án tartották. Komárom és Pozsony vármegye küldöttei vonattal érkeztek Dunaszerdahelyre… A városban a szépen földíszített indóház előtt egybegyűlt nagy közönség éljenzésekkel, cigányzenével fogadta a komáromiakat, kikhez a dunaszerdahelyi főszolgabíró intézett üdvözlő szavakat… (Komáromi Lapok, 1896. november 21.)
1904-ben a két HÉV vonal egyesítsével létrejött a Pozsony-Újváros – Dunaszerdahely – Komárom egyesített helyiérdekű vasút, ez tulajdonképpen a mai Pozsony–Komárom vasútvonal. Személyforgalmi kiszolgálását jelenleg a ŽSSK látja el, ezt a vasút liberalizációja által a RegioJet vállalat kilencéves időszaka előzte meg.
Bár az egyesítés még 1904-ben megtörtént, a mai napig érvényben maradtak az eredeti kilométerszelvények, eszerint Pozsonyban, illetve Komáromban is nullával kezdődik a pálya. Dunaszerdahelyen egy különleges szelvénykő hírdeti a „nagy találkozást”, felirata: 44,360 = 53,822.
A pöfögő gőzösöket a 60-as években dízelüzemű mozdonyok váltották fel, s időről-időre felvetődik a vasútvonal villamosításának terve is. Mindeközben a vonóvezetékes alakjelzőket fényjelzőkre cserélve a biztosító berendezések folyamatosan modernizációja mellett a teljes vasútszakaszt központosították, dunaszerdahelyi éber felügyelettel. Jókai szavaival élve: „A vasúton úgy vagyok, mint a molnár a malomban: amikor zakatol a kerék, addig aluszom, ha megáll, a csendre felébredek.”
ELŐZŐ RÉSZEK:
Listával a kézben Szerdahelyen…
