„…Ahogy a szabadban a fák éves sztriptízgyűlésüket tartják, úgy bent, a szobában, és még beljebb, a fejekben is szükség lesz egy kis vetkőzésre, hogy a színskála egy másik, illetve több árnyalatában, és a tartalmat frissítve hasítsunk megújult paripánkkal. Nem kell délibáb után nyargalni, ragadjuk meg azt, ami körülvesz. Épp itt, épp most. Ha körülnézel, észreveheted, hogy számos olyan érték van a közelben, ami elérhető, utolérhető, csak eddig máshol tapogatóztál, mert a környezeted azt sugallta, hogy épp akképp haladsz a sárgaköves úton. Talán csak egy új fésűre van szükség, ami segít kiszűrni a rengetegből az életrevalót. Erre törekszünk mi is…” – ezt olvashattátok 10 évvel ezelőtt lapunk első oldalain, és úgy érzem, ezek a sorok maradéktalanul beleilleszkednének ma is. Hadd legyünk most egy picit szentimentálisak, nosztalgiában lubickolók, urambocsá’ hangyányit önfényezők, és fejtsük ki mind, hogy is kerültünk ebbe a füzetbe és mi a fenét keresünk itt!
Már hosszabb ideje együtt dolgozunk, és legalább ugyanennyit a köbön remélünk. Aktuális szerzőink többsége is pecázik az emlékei közt.
Egy NFG-s beszélgetésnek köszönhetem, hogy a Klikk Outnak dolgozom. Kálmán Norbi látott fantáziát abban az ötletemben, hogy szívesen írnék egy elsősorban pszeudotudománnyal, illetve alternatív gyógyászattal foglalkozó cikksorozatot, s ezt tolmácsolta is Poór Tibinek, a főszerkesztőnek. Mivel neki is tetszett a koncepció, 2019 márciusában megírhattam az első Sárkány ellen sárkányfűt. A rovat azóta is él, és időközben szélesedett a paletta: interjúk, podcastok, videointerjúk „száradnak a lelkemen”. Különösen örülök a legújabb, Kërivel közös verses projektünknek, valamint novemberben készül még egy meglepi, de egyelőre nem akarom lelőni a poént.
Szuper kollégáim vannak itt, akikkel öröm és büszkeség számomra együtt dolgozni. Nagyon hálás vagyok, amiért pozitívan fogadják a legkülönfélébb ötleteimet, és hagynak kibontakozni; ahogy a visszajelzésekért és tanácsokért is, hiszen ezeknek köszönhetően fejlődik az ember.
Kicsit sajnálom, hogy a koronavírus miatt az utóbbi időben kimaradtak a közös bandázások, csapatépítések, de remélhetőleg ezeket majd bepótolhatjuk nem is olyan sokára.
2015-től datálódik a Klikk Out-tal való viszonyom. Szilvási Tibi vetette fel akkortájt, hogy lenne-e kedvem papírra vetni magamat, a gondolataimat egy olyan rovatba, ami a szülőségről, anyaságról, kisgyerekekről szó.
Az évek alatt születtek nagyon személyes hangvételű irományok, amelyek amolyan digitális lenyomatai az anyává válásomnak, de nem tagadom, néha edukatív jelleggel is válogattam a témák közt, hogy kicsit szélesedjen ne csak az én, hanem mindenki látóköre is.
Idővel a szülőségről elkerült a fókuszpont, azon töprengtem, mi érdekelheti még a nőt és a férfit, amikor épp nem anya vagy apa. Úgy szélesedett a skála, ahogyan az én életem is változott. Itt jött képbe a kistermelők bemutása. A mezőgazdaság gyerekkorom óta végigkísér, kisiskolás korom óta mindig ismerem az aktuális mezőgazdasági miniszter nevét és tudom, mit jelent a terület alapú támogatás. Ha a videók láttán valaki csak pár alkalommal hazai, kistermelő által termesztett paprikát vesz, vagy esetleg veszi a bátorságot és a balkonon életben tart egy paradicsompalántát, én már elértem az eredeti célomat: alkotni, gondoskodni valamiről, és két kézzel kitermelni valamit, ami a csallóközi földből kelt ki.
Korábban:
Minden, ami a Klikk Out 10. évfordulójával összefügg
