FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Egy rövid kitérő után ismét a nagyfödémesi DAC szurkolói bázisra látugatunk el. Mai vendégünk neve gyakran szóba került már a lelátókon, vagy éppen a közösségi oldalakon. Ennek okairól maga az érintett tud leghitelesebben beszélni nekünk. „Aki úgy ítél meg, hogy nem ismer, az nem érdemli meg, hogy megismerjen” – vallja Strukely Tomáš. Mindannyian egy közösséghez tartozunk, bízva benne, hogy ez a közösség, tanulva a mindennapok nehézségeiből képes lesz újra felépíteni mindazt, ami jelen pillanatban széthullóban van. Ehhez azonban, ha eljön az idő, tényleg mindenkire szükség lesz. Kellemes olvasást kíván a szerkesztő.
Minden riportot baráti beszélgetésnek szánok a közvélemény felé, még akkor is, ha tudom, egyesek szemében elég kontroverz figura vagy. De ki is valójában a Strukely Tomi?
Úgy gondolom, különösebben nem kell bemutatkoznom. Viszont ha megengeded, kezdeném a kedvenc mottómmal: Aki úgy ítél meg, hogy nem ismer, az nem érdemli meg, hogy megismerjen. Kb. két éve spontán találkoztam a T. Mikivel, aki azt mondta: „Én ismerlek, te vagy a megmondó ember”. Hát igen, én vagyok a listás, egy a négy közül.
Néha talán túl őszinte és szókimondó vagyok, viszont ha hibázok, gond nélkül elnézést kérek. Ha kétszínű lennék és másokat a hátuk mögött beszélném ki, akkor sem szeretne mindenki.
Ha igazságtalanságot látok, akkor megvédem az embereket, legyen az például a M. Évi, akit kigúnyoltak és sértegettek. Vagy az a beteg srác a szlovák zászlóval, esetleg a Lukáš Čmelík, akiben bíztam, hogy meg tud változni. Valahol magamat láttam benne, húszévesen ugyanolyan önfejű és makacs voltam. Segíteni szerettem volna neki, sajnos nem sikerült. A kettőnk kapcsolata sem kezdődött valami rózsásan, de miután jobban megismertél, te is megértetted, mit miért teszek. Nyitott vagyok bárkivel leülni, és egy kavé vagy egy kupica pálinka mellett beszélgetni egyet.
Pozsonyban születtem, 15 éves koromig ott is éltem, majd Jókára költöztünk. Gyerekkoromban a hétvégéket Medvén töltöttem a papámmal, aki három évesen megtanított horgászni. Sajnos a kedvenc hobbimra egyre kevesebb idő jut. Édesapám Magyarországról nősült ide. Miután Jókára költöztünk, pár év múlva elváltak a szüleim, mindenki a saját útján ment tovább. Apu visszament magyarba, édesanyám és a húgom Ausztriában élnek, én itt maradtam. Apósommal közösen felépítettük a kis családi házunkat Nagyfödémesen, ahol élek a feleségemmel és kisbabánkkal. Itt is úgy ismernek, hogy őszinte és szókimondó vagyok. Mint önkéntes, részt veszek különféle rendezvényeken, legyen az falunap, országos tesztelés, községünk tisztaságának ügye.
Sokan nem tudják hova tenni a vezetéknevemet, néha Škultétynek hívnak. Itt ragadnám meg a lehetőséget, hogy elmondjam, a Strukely név horvát eredetű, édesapám horvát gyökerei által. Van egy csodás feleségem Betty, aki elvisel olyannak, amilyen vagyok.
Nemrég született meg a kisfiunk, másfél hónapos éppen, Benettnek hívják. Nagyon várom, hogy majd együtt járhassunk a meccsekre. Két-három éve vettem egy DAC-os rugdalózót a Shopban, éreztem, hogy egyszer fiam születik majd.
Szilvia azt mondta, ilyet nem szokás előre megvenni, de én nem tartom magam babonás embernek. Nagyfödémesen én is az ún. Ferencvárosban lakok, ahogy ezt egy interjúban a Varga Laci meg is említette. Néha eljártam velük is meccsekre, csak az volt a gondom, hogy ők nagyon korán indulnak mindenhova. Így maradt, hogy saját kocsival járok, általában felírom a Facebookra, hogy aki szeretne csatlakozni hozzám, szívesen elviszem.
Térjünk rá részletesebben is a DAC-ra, volt személyes kapcsolatod is a focival, vagy egyszerűen csak mint szurkoló tetszett meg ez a közeg?
Régebben is figyeltem a DAC-ot, viszont először talán 2015-ben voltam a DAC-stadionban. Aktívabban 2016 óta járok, egy volt haverral kezdtünk a B-középben, de az on tour-okra is elutaztunk rendszeresen. Nagyon megtetszett a hangulat, brutális volt, a szurkolás, a koreográfiák. Sok jó embert megismertem, akikkel tartjuk a kapcsolatot.
Sajnos később történt pár eset, ami után úgy döntöttem, hogy máshonnan nézem a mérkőzéseket. Fokozódott az agresszió a B-középben, dulakodások, trágár bekiabálások. Ahogy a Facebookon, úgy az életben is, ha valami nem tetszik, akkor hangot adok neki.
Ezáltal többedmagammal felkerültünk egy listára, fenyegettek, pénzbehajtót küldtek rám. Viszont rólam ez lepereg. A fenyegetést nyilvánosságra hoztam, persze az YBS tagjainak, főleg a vezetőjüknek nem nagyon tetszett, háborogtak rajta.
Pedig a koreókat, meg a szurkolást mindig is dicsértem, csak ugye, ha az ember valami pozitívumot mond, azt általában nem tartják számon. Sokszor dobtam pár eurót a perselybe, hogy ezzel is hozzájáruljak a látványelemek kivitelezéséhez. Volt lehetőségem a DAC-vezetőségből egy úriemberrel leülni és beszélni a dolgokról, tervben volt egy találkozó a fanklub és köztem. Egyébként a Poór Tibi közvetített ebben, szerette volna rendezni a konfliktusokat köztem és az YBS között. Elmondtam, hogy szerintem milyen problémák vannak és hogyan lehetne orvosolni ezeket. Természetesen megértette, mit szeretnék, és valamilyen szinten a YBS-t is megértette, miért akasztották rám a bélyeget, miért gondolják, hogy valamiféle Facebook troll lennék. Próbált rendet rakni, ezért hálás is vagyok neki. Nemrégiben ismét beszélgettünk Rózsahegyen, kevesen voltunk a meccsen, volt rá alkalom.
Szomorú, hogy egyre többen húzódnak el a B-középből, ami nagyon nem jó, hiszen egy jó B-közép nélkül nincs jó meccshangulat sem. Remélem, rendeződnek a viszonyok.
Egyébként, csakhogy a kérdés másik felére is válaszoljak, amikor Pozsonyban, pontosabban Dévényújfalun laktunk, magam is fociztam a helyi klub diákcsapatában. Voltak kedvenc játékosaim a DAC-ban korábban, Bayo például, mind a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Születésnapomra mindig ír, de legutóbb gratulált a kisfiunkhoz is. Ez így természetes, már nem a DAC-ban fociznak ugyan, de abban az időben értük szorítottunk és ezt meghálálják. Simon Pambouval szintén váltunk pár szót néha, az ő játékát is kedveltem. Ha a mostani csapatból kéne választani, akkor a Schäfer Andrist mondanám, szívvel játszik, igazi harcos. Nem szimulál, nem veszekszik feleslegesen a játékvezetővel.
Úgy tartják szurkolói közegben, hogy a B-középben nincs demokrácia. Bevallom, cápóként én sem voltam mindig szent, csak szívvel és szép szóval nem tudsz minden esetben respektet kivívni. Na, de lapozzunk és beszéljünk aktuális dolgokról.
A csapat körül nem túl rózsás a helyzet mostanában. Szerintem radikálisabb lépések kellenének, nem elég folyton csak az edzőket cserélgetni. Először itt is a problémákat kellene orvosolni, tartok tőle, hogy nem kizárólag az edző személye a gond. Ide erőskezű edző kell, akit nem lehet befolyásolni, nem bábu. Nem irányítja őt senki és szabad keze van a csapat összeállításában. Ugyanilyen fontos egy erős, karakteres csapatkapitány is, aki rendet tart az öltözőben. Kitartok a csapat mellett akkor is, mikor nem megy úgy nekik, ahogy sokan szeretnénk. Viszont soha nem kiabálnék rájuk a meccs végén, az helyett inkább hazamegyek.
Néha, ahogy a klub részéről, úgy a fanklub oldaláról is hiányzik a kommunikáció. A szurkolók sokszor nem is tudják éppen hányadán állunk. Említetted a respektet, persze az is kell, de meg kéne találni azt az arany középutat, amiben megmaradhatnak a baráti viszonyok.
Ha más kluboknál működik, akkor lehet célszerű lenne tanácsot kérni. Most ha azt mondanák, Tomi segíts ebben vagy abban, légy partner, nem mondanék nemet. Ehhez viszont mindkét félnek nyitnia kéne a másik irányába.
Ahol csak tudom, próbálom reklámozni a DAC-ot. Munkában is tudják rólam, hogy sárga-kék a szívem. Korábban a feleségem is volt velem pár meccsen, viszont neki sem tetszettek a bekiabálások, nem hiányzik a konfliktus az életéből, ezért inkább otthon maradt. De ugyanígy említhetném szeretett sógornőmet, Szabinát. Vele is több meccsen voltam már, szintén nagy DAC-szurkoló. Szeretném elvinni majd egyszer a fiamat is a DAC-ra, egy olyan közegbe, ahol nem azt hallja, hogy „Minden tótnak k***a az anyja”! Persze a rivalizálás része a focinak, de szerintem vannak határok. Mit gondolhatnak erről a szlovák játékosaink, vagy éppen a szlovák nemzetiségű DAC-szurkolóink? Nem szebb, amikor a hajrá DAC-tól zeng a stadion!?