Decemberben lett öt éve annak, hogy a Klikk Out vezetése úgy döntött, eljött az ideje sűríteni a cselekményt, és naponta megjelenő tartalmakkal, a nyomtatott magazint kiegészítő rovatokkal, új formátumokkal, saját készítésű videókkal, podcastokkal szórakoztatni az olvasót. Megjelenés után ezáltal a havi magazin tartalmai is kaphattak egy új köntöst, a kezdeti időszakot leszámítva viszont mégsem ezek tették ki az egész gerincét. A Klikkout.sk hamar önálló életre kelt, újabb kreatív szerzőkkel gazdagítva impresszumunkat, akiknek munkái időről időre a nyomtatott lapban is megjelentek. Ma pedig már számos olyan formátumnak ad otthont, amelyet olvasóink – illetve már nézőink és hallgatóink is hétről hétre, vagy hónapról hónapra figyelemmel követnek. Felkértünk ezúttal több jelenlegi, illetve korábbi kollégánkat, akik ebben az öt évben vagy annak valamely szakaszában csatlakoztak hozzánk.
BOKROS BIA
szerkesztő, Zénidőm
Hihetetlen, hogy már 10 év eltelt – hatalmas sóhajtás – na jóóó, az az igazság, hogy én eléggé zöldfülű vagyok a Klikk Out csapatában, hiszen 2020 novemberében ért az a megtiszteltetés, hogy kipróbáljam magam ezen a terepen. Amikor a főszerkesztő felhívott, nem igazán hittem el, hogy ez akkor most tényleg megtörténik. Az elején beszélgetős videókkal indult a Zénidőm, viszont 2021 májusától váltottunk ankétra.
Az én sztorim valahol a magángimiben kezdődött, pontosabban a MAGÁN-ÉLET c. suliújság szerkesztésénél.
Hihetetlenül élveztem azt a folyamatot, ahogy egy ötletből eljutunk egészen a kész újságig. Horváth Péter tanár úr sokat hozzátett ahhoz, ahogy viszonyulok most az íráshoz. Imádok embereket faggatni és olyan témákat feszegetni, amikről nem beszélünk eleget, vagy éppen nem mondjuk ki tényleg nyíltan. Nem hiszek abban, hogy létezik ,,tabutéma”, hiszen attól, hogy nem beszélünk valamiről, az még ott van, csak sokkal embert próbálóbb.
Rólam röviden ennyit, bízom benne, hogy 10 év múlva majd többet tudok mondani. 🙂
DOBAI BÁLINT
fotós
Az utam a Klikk Out magazinnál még 2017-ben kezdődött ezzel az üzenettel: Jó napot! Dobai Bálint vagyok, kezdő csallóközi fényképész, 17 éves. Itt az oldalam, lehet érdekesnek találjátok pár képem (facebook.com/dobaiphoto).
A lap főszerkesztőjével vettem fel a kapcsolatot és egy nagyon jó lehetőséget kaptam. Emlékszem az első személyes találkozónk még a Zerdában volt. Ennek a találkozónak a végén sajnos nem volt mivel hazamennem, így Poór Tibi vitt haza.
Eleinte a cikkekhez csináltam képeket. Majd a középiskolában kérték, hogy kellene valahol praxolnom szakmán belül. Természetesen egyértelmű volt, hogy a praxom hivatalosan a Klikknél lesz.
Itt kezdődött a Doby a praxon fejezet. Ekkor már volt alkalmam DAC-meccsekről kisvideókat, és képeket is készíteni. Egy kis idő után bejutottam arra a helyre a Klikk körében, ahol a mai napig a legkomfortosabban érzem magam: a fotóstúdióba. Méghozzá nem is akármilyen fotós mellé. Munkám mellet lehetőségem nyílt az ismert szerdahelyi fotóstól, Jojo Samektől tanulni. Nagyon nagy élmény volt vele a közös munka.
A mai napig emlékszem arra az érzésre, amikor Jojo és Tibi mondták nekem: ma te fogod fotózni a Hónap lányát. Hát bedobtak a mélyvízbe… Nagyon élveztem.
És mi is az a Doby a praxon? Tibi és Jojo folyamatosan adtak valami kreatív feladatot, amit teljesítenem kellett. Tibi egyszer azt mondta: Bálint, csinálj önportrét! Ehhez nem igazán volt kedvem, viszont megcsináltam, Tibi mai napig azt mondja, hogy a munkáim közül az az egyik kedvence.
Emellett még Mundi Józsival is sokat dolgoztunk együtt. Jártuk az éttermeket. Józsi csinálta a kritikát, én a fotókat.
Egyszer csak eljutottunk oda, hogy befejeztem a középiskolát. Választás elé álltam: maradok itthon, folytatom a közös munkát vagy kimegyek külföldre szerencsét próbálni. Itt elváltak útjaink a Klikk Outtal.
Rá 2,5-3 évre minőségellenőrként tértem haza… A kinti munkám során nem volt időm a fotózásra, itthon viszont újult energiával, bizonyítási vággyal fogtam neki, ebben a legnagyobb löketet a Big Shot nevű fotós tehetségkutató adta, amit nem más, mint Nánási Pál és Ördög Nóra szerveztek. 2000 ember közül sikerült bejutnom a legjobb 30 fotós közé a versenyben.
Itt tényleg rádöbbentem, hogy ki is vagyok én, és csak fotóztam, fotóztam és fotóztam.
Egyszer csak csörög a telefon: Poór Tibi. Megkérdezte, lenne-e kedvem a Hónap nőjét fotózni a megújult csapattal. Idén újra klikkes lettem!
FEKETE NÁNDOR (NANU)
fotós
A Vespressóban találkoztunk először Poór Tibivel, hogy átbeszéljük a munka részleteit, és úgy izgultam, hogy véletlenül belerúgtam az asztalba, ezzel Tibi könyökét megütve. „Jól kezdődik az állásinterjú” – gondoltam. Akkor épp egyik első fotós projektemen dolgoztam, méghozzá arcokat gyűjtöttem, és Tibinek ez nagyon bejött. Jó érzés volt hallgatni, ahogy dicsérte a munkámat, azt éreztem, hogy őszintén értékeli a művészi megközelítésemet.
Nagyjából másfél óra beszélgetés után megkérdezte tőlem: „Itt a géped?”, mondtam: „Hogyne.” Tibi hívta is a taxit, és mentünk a Hodosi Lakomára, én pedig azt a harci feladatot kaptam, hogy dokumentáljam az első nap eseményeit.
A képek jól sikerültek, és onnantól a kreatív, fotós vagy stúdióban kisegítős feladatok egymás után követték egymást. Rengeteget fejlődtem mint fotós és alkalmazottként is. Annak ellenére, hogy 20 évesen kezdtem a Klikkben, kíváncsiak voltak a véleményemre. Emlékszem, ahogy Jojo Samekkel majdnem egy órát vitattuk, hogy a DAC-os fotókon „mennyire” legyen sárga a sárga, de például a meccsekről szóló dokumentációval kapcsolatban sem voltam „leláncolva”, szabadabb kezet kaptam. A legjobb sportfotós élményem a szlovák-magyar válogatott focimeccs volt, viszont a Derzsi Áronnal való sétarepülés is ott van a favorit kategóriában. Jó emlékek és remek tapasztalat.
