A cikk megjelent a Klikk Out 2021/12. számában.
A barna, vaskos Encyklopédia Slovenska évente egyszer ilyenkor, december 23-án került le a polcról. Precízen feltekertük rá az ezüstfonalat, hogy minden szál egyforma legyen. A két végére zizegős ezüst és fehér csomagolású szaloncukrot kötöztünk, és a bársonykanapén várták, hogy másnap a karácsonyfára akasszuk őket. Szertartásszerűen minden egyes szaloncukorpáros elhelyezése után körbejártuk a fát, kettőt hátraléptünk, méricsgéltük, hol mutatna a legjobban az édes finomság. Itt meghúztuk az egyik végét, amott feljebb került, hogy ne látszódjon, ezúttal sem sikerült szimmetrikusra faragni a fát. Az S alakú vékony drótra kerültek a „csurgósok“, de mire beköszöntött a szilveszter, abból már egy sem maradt a fán.
Az ezüst üvegdíszeket és az angyalhajat piros-arany lengyel díszekre cseréltük. Minden évben szoros a harc, de Anyu és én még ragaszkodtunk az élő fenyőhöz. Lent a pincében volt ugyan műfa is, a Nowy Targ-i piacról cipeltük haza, ahova eredetileg konyhabútorért indultunk. Lett az is. Az éjjeli határellenőrzésen legalább tizenöt műkarácsonyfa került elő a busz aljából, mellettük feltekert bárányszőrök. A mai napig van szaguk.
December 24-én Sissit néztünk Apuval. Anyu hosszú órákra eltűnt a pincében. Közben takarított, porszívózott, Diavával letörölgette a bútorokat, mi a kristálypoharakat mostuk először meleg, mosószeres vízben, aztán hidegvízben, végül áttöröltük ronggyal.
„Soha, de soha nem lesznek kristályaim” – megfogadom. „Ne rakjunk idén szaloncukrot a fára, nem divat“ – mondom, és letettem a fa alá, onnan eszegetjük.
Gyerekeink és saját karácsonyi szokásaink lettek. Levelet írunk, ragasztunk, létrával táncolunk az udvaron, hogy fényt vigyünk ebbe a sötét évbe. Megteremtjük a varázslatot. Szaloncukorral.
A piros zizegős csomag zárja magába a régmúlt idők karácsonyait, abban van benne az a varázslat, amit én örököltem. A gondtalan adventi várakozás, az édes porcukorral beszórt sütemények íze, a lucfenyő illata, amit azóta is keresek, az ütött-kopott diócskaformák Mamutól.
Már csak pár nap, felteszem a szaloncukrot a fára, kettőt hátralépek, méricskélem, itt meghúzom az egyik végét, amott feljebb kerül, és várom, hogy ránk szálljon a karácsonyi csoda.
