Még a Költőtoll-sorozat megszületése előtt, egy nyári, kocsmakertben ülős, tervezgetős brainstorming alkalmával merült fel először Keri meg köztem, hogy arról is kéne majd verset írni, hogy milyen nőnek lenni. Persze azért úgy, hogy ne is vegyük az egészet véresen komolyan. Meg hát amúgy is, milyen? Személyiségtől, élethelyzettől, ezer dologtól függően más és más. Amikor leültem a fehér papír elé (igen, igen, papír, én ilyen régimódi vagyok, verset még nem laptopon körmölök), sorra jöttek a hétköznapok során elhangzó izzadság-, vagy esetemben épp babatermékszagú mondatok, és valahogy ezek álltak össze rímpárokba. Talán jól fogtok rajta (magatokon?) szórakozni.
Sipos Janka: Hétköznapi impressziók
Két kar helyett egy egész polipnyi:
vasalni, főzni, gyerekkocsizni;
korrektorral szem alatt matatva
mázolni arcod fiatalabbra.
Gyors vissza-e-mail a főnöködnek.
Hiány van inkább, sose többlet.
Istenem… mi lesz ma vacsorára?
A tükörben miért van vasorrú bába?!
Ezt nem hiszem el: megint leverted?
Két szülés után a bőrlebernyeg.
A csend mára megfizethetetlen.
Mennyi a pelus?! Eszem elejtem…
Mikorra kérjem az időpontot?
Vakard meg a hátam, igen, pont ott!
Figyelj, én erről elfeledkeztem.
Mikor? Nem jó, nincs szitterem kedden.
Most szeretnék egyedül pisilni!
Felgyűlt a szemét, le kéne vinni.
Ja, hogy ezt holnap le kéne adnom.
Igen, tudom, majd leborotválom.
Nem romlott el, az elem merült le.
Egy szerencséd, hogy cuki vagy, csürhe!
Este fáradtan rogysz le az ágyra:
Anyaa, megint szörny jött a szobába!
