Hát megint itt van, eljött a karácsony. Személy szerint ez a kedvenc ünnepem. Bár, úgy hiszem, ettől nem leszek különleges, hiszen legalább minden második ember így van ezzel. Sebaj, ez nem tántorít el attól, hogy imádjam az ünnep minden percét. ????
Az idei a harmadik karácsonyom, azóta, hogy kirepültem a családi fészekből. Az első két évben nem volt kérdés, hogy karácsonyfát állítok, viszont idén valahogy úgy voltam vele, hogy talán inkább kihagyom ezt a részt. Még mindig rajongok a karácsonyért, de valami legbelül azt súgta, hogy szép lesz az ünnep saját fa nélkül is. Úgy gondoltam, felesleges fát állítanom csak magamnak.
„Azért bajlódjak vele annyit, hogy aztán egymagam nézegessem?” – merült fel bennem a kérdés. Eldöntöttem hát, hogy az idén fa nélkül ünneplek, hiszen, végül is, anyuéknál úgyis lesz csodaszép fácska.
Amikor eme elhatározásomat megosztottam szeretteimmel, hogy is mondjam, nem repestek az örömtől. Először nem vettek komolyan, azt hitték csak viccelek. Mikor aztán rádöbbentek, hogy „ez a lány nem viccel”, szomorúan tették fel a kérdést, hogy mégis miért döntöttem így.
Azonnal elkezdtek győzködni, hogy butaság lenne megfosztanom magam a karácsonyfától, és egyébként is, milyen karácsony már az, ha nincs fám? 😀
Sógornőm egyszer csak feltette a kérdést: „És ha egyedül vagy? Te talán nem érdemled meg a karácsonyfát?” Ezen elgondolkodtam. Milyen igaza van! Magamért is tehetek olykor valami „különlegeset”. Nem csak akkor ünnep az ünnep, ha párban vagyunk. A karácsony mindenhogyan karácsony. Így beszereztem hát idén is a fácskámat – ami elég kalandosra sikerült, de ez most igaziból mellékes – és ráaggattam a szépséges díszeket.
Most pedig, hogy a szépen világító, csillogó fám mellett üldögélve írom e sorokat, cseppet sem bánom, hogy így döntöttem. Hiszen az ilyesfajta dolgoktól lesz különböző az egyik nap a másiktól. Az ilyen apró dolgoktól lesz egy-egy nap különleges.
Szóval, kellett ez a fa! ????
