Hatalmas, impozáns kiállítóterem nagy ablakokkal, az ablakkeretek alatt fehérre mázolt falakkal. A falakon festmények, metszetek, melyeket a padlón végigfutó, pókhálóra emlékeztető fehér vonalak kötnek össze egymással. Így néz ki a komáromi Katonatemplom épületében működő Limes galéria, melyben a Nemzedék kapcsok című kiállítást láthatná épp a közönség. A feltételes mód sajnos nem véletlen – egy nappal a tervezett megnyitó előtt hirdették ki az egész országot érintő lezárást és a kijárási tilalmat, a tárlat így látogatók híján maradt. Kovács Csonga Anikó, a kiállítást szervező egyik képzőművész mesélt nekem az őket ért csalódásról, a szemlére bocsátott műtárgyakról, illetve rendelkezésünkre bocsátott néhány izgalmas fotót, hogy legalább ilyen formában minél több ember láthassa a munkájuk gyümölcsét.
Kovács Csonga Anikó a kiállítást a magyarországi Balassi Bálint Asztaltársasággal közösen szervező Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesületének frissen megválasztott elnöke. Mint mondja, a két szervezet már nagyon régóta dolgozik együtt különböző művészeti projekteken. A jelenlegi megvalósításának érdekében 10-10 alkotótól kértek műveket, pályájuk kezdetén lévő művészektől csakúgy, mint az idősebb generáció tagjaitól. Az ifjabbaktól egy munkát, az idősebbektől pedig három, különböző alkotói korszakból valót. Egyrészt szerették volna megjeleníteni, hogy az idő folyamán a művészek érdeklődése, az általuk használt technika hogyan változik, másrészt pedig szerették volna egymás mellé helyezni a különböző generációkhoz tartozók szemléletét, világlátását, ábrázolásmódját.
„Ha lett volna verniszázs, az teret és lehetőséget biztosíthatott volna arra is, hogy valamiféle tényleges párbeszéd indulhasson a felkért művészek, de egyben köztük, és a látogatók között is” – mondja Anikó.
Hogy interaktívabbá és vizuálisan még érdekesebbé tegyék, az egészet megfűszerezték egy ötletes installációval. A terem közepén elhelyeztek öt posztamenst, vagyis oszlopot, melyek mindegyike egy-egy évtizedet szimbolizál, s melyektől a padlón kusza fehér vonalak futnak a falakon lévő képekig. Ez egyrészt segít az időbeli tájékozódásban, másrészt izgalmasan osztja fel a teret, valamint egyfajta játékosságot csempész a koncepcióba.
„Nem is volt olyan egyszerű mindent elrendezni a térben” – meséli a művésznő. „Nagyon sok dologra kellett egyszerre figyelni: hogy a festmények jól mutassanak egymás mellett, kiemeljék egymást, ne legyen egyoldalú falrészlet, a padlón végigfutó szalagok is esztétikusan mutassanak, mégse fulladjon káoszba az egész. Balla Rita, a kiállítás kurátora, illetve Derzsi Áron azonban fantasztikus munkát végeztek.”
November 26–án nyílt volna meg a tárlat. Egy klasszikus megnyitót terveztek, italokkal, harapnivalóval készültek a vendégeknek, akiknek lehetőségük nyílt volna pár kérdést intézniük az alkotókhoz, az utolsó pillanatban azonban kénytelenek voltak mindent lemondani. „Ez lett volna az első kiállítás, amit a MAMSZE elnökeként én nyitok meg” – sóhajt a képzőművésznő.
„Szívvel-lélekkel készültem rá a társaimmal együtt, úgyhogy nyilván csalódott vagyok. De nem mondhatnám, hogy teljesen váratlanul ért minket az egész, benne volt a pakliban. Jobb híján a galériában készült fotók segítségével igyekszünk felhívni minél több ember figyelmét a Nemzedék kapcsokra.”
A koncepciót pedig a jövőben mindenképpen tervezik továbbvinni. „Igyekezni fogunk minél több felvidéki alkotót megszólítani, és további kiállítások keretein belül a mostanihoz hasonló installációkkal olyan művészeket összekötni, akik ténylegesen is hatottak egymásra. Nekem például nagy példaképem Németh Ilona, akit szívesen keresnék meg a jövőben, nagyon jó érzés lenne valamilyen formában az én munkásságomat az övével egybefűzni” – teszi hozzá Kovács Csonga Anikó.
