Erős kezdés, tudom, mégis bevállalom. Legyen ez a merészség éve! ????
Mielőtt belevágnék a fejtegetésbe, azért elárulom, én magam hogyan reagálnék egy ilyen című írásra: Bal szemöldök felhúz, kis fintor, majd egy sóhaj kíséretében jönne a szarkazmussal teli gondolat, miszerint „tyűha, na nézzük, mi lesz ez!” Hogy ennek ellenére miért írok mégis erről? Mert fontos, mert enélkül nem élet az élet, és mert ahogy fentebb említettem, 2022 legyen merész! 😀
Szóval, drága olvasóm, egy rettentően egyszerű, ám annál lényegesebb dologról kívánok most szót ejteni. Az élet értelmét sokan hosszú ideig kétségbeesetten keresik, kutatják. Valami hatalmas dologra számítanak, valami extrára. Pedig az élet értelme már szinte viccesen egyszerű és kézenfekvő.
Szeretni és szeretve lenni – ennyi az egész. Enélkül mit sem ér az élet. Mártírkodhatunk, hogy nekünk bizony nem kell senki, de nincs sok értelme. Mindenkinek szüksége van arra, hogy szerethessen, ahogy arra is, hogy őt szeressék.
Nagyon elcsépelten hangzik, én is tudom, de gondoljuk csak át egy kicsit a mindennapjainkat. Amikor valami igazán jó dolog történik velünk, vágyunk rá, hogy az örömünket megoszthassuk valakivel, akiről tudjuk, velünk együtt örül majd. Erre pedig csakis olyasvalaki képes, akivel őszinte szeretetkapcsolat van köztünk. E példa ellenkezőjét is vehetjük, hiszen akkor is szükségünk van az igaz szeretetre, amikor bánatosak vagyunk. Megnyugvást ilyenkor csakis egy számunkra kedves személy adhat.
Egy másik eset:
akkor leszünk boldogok, ha édesapánk egy vadonatúj menő kocsit vesz nekünk szülinapunkra, aminek a kulcsát csak úgy, a válla felett odadobja elénk, s már távozik is, vagy akkor lesz teli örömmel a szívünk, ha mondjuk a kedvenc írónk legújabb könyvével lep meg minket, átölel, megpuszil és együtt tölti velünk a napot?
Én egyértelműen a másodikra szavazok! Mert, míg az első esetben, igaz, hogy értékes ajándékról van szó, de az csak a szeretetet próbálja pótolni. Márpedig azt semmi sem képes helyettesíteni, főleg nem a pénz. A második esetben viszont az odafigyelés és az őszinte érdeklődés dominál. Személyes jellegű ajándékkal csakis az tud meglepni minket, aki odafigyel ránk, akit érdekel, hogy mi van velünk. Vagyis, aki szeret bennünket és akit mi is viszont szeretünk.
A példákat napestig sorolhatnám. A lényeg ugyanaz marad: szeretni és szeretve lenni, a legfontosabb dolog az egész világon. Nélküle mit sem ér az életünk. Ne feledkezzünk hát meg róla! Nagy a hajtás, tudom, folyton rohannunk kell valahová, de soha nem szabad hagynunk, hogy annyira lefoglaljon minket a sok tennivaló, hogy a szeretetre már nem is jut időnk.
Szeressünk és fogadjuk be a szeretetet addig, amíg még megtehetjük!
