Szívesen fogadnék tanácsokat olyanoktól, akiknek könnyű belevágni dolgokba, nem tökölnek, csak belecsapnak a lecsóba, akik képesek gond nélkül megtenni azt a bizonyos első lépest, amitől a legtöbben annyira rettegünk.
Vajon miért olyan nehéz elkezdenünk valami újat, valami mást? Miért olyan bonyolult kontextust váltanunk és egy teljesen más szemszögből megvizsgálnunk dolgokat? Pedig ezt már a gimiben tanítják. Hogy is lennénk képesek jobb, nagyobb, vagy egyszerűen más teljesítményre, ha képtelenek vagyunk kihelyezkedni a megszokottból?
A barátaim és a családom is úgy ismernek, mint akinek nincs ezzel problémája. A Jutka vakmerően belekezd dolgokba. Hangsúlyozom: ők gondolják így. De higgyétek el, nem olyan egyszerű ez, mint amilyennek látszik. Minden első lépést gondos mérlegelés, tanakodás előzi meg. Olyan ez, mintha egy ködös erdei ösvényen sétálnék, de sem az ösvényt, sem az erdőt nem látom és még magam sem tudom, merre van az arra. Így van ez a való életben is. Nem tudhatom, hogy az adott lépésemnek, annak a bizonyos döntésnek pontosan milyen következményei lesznek a jövőre nézve. Lehet, hogy elcsúszom egy nagy sártócsában és fenékre esek, az is lehet, hogy épp egy jókora tölgy áll előttem, amin nem tudok átgázolni, kénytelen vagyok megkerülni, de az is lehet, hogy egy füves tisztásra érkezem, ahol van lehetőség mélyeket szippantani, kicsit megpihenni, és újult erővel továbbhaladni.
Az első lépeseknél látjuk legkevésbé a siker és sikertelenség mérlegének nyelvét.
De vannak olyanok is, akik azt a taktikát választják, hogy inkább nem lépnek. Hagyják, hogy helyettük döntsenek, s ők csak az időközben kialakult körülményekhez alkalmazkodnak.
Mintha keresnének egy kevésbé nyirkos, száraz rönköt abban a bizonyos ködös erdőben és leülnének rá, majd hagynák, hadd történjen velük, aminek történnie kell. Eleredhet az eső, jöhet a fagy, a hőség, és mindenféle kellemetlen látogató. Nem baj, kitalálja a megoldást, hogy ezek mégse legyenek annyira zavaróak, és elmenni se kelljen. Csak ülnek és hagyják, hogy megtörténjen velük az élet.
Mindkét lehetőség megtörténhet velünk, de a kettő együtt biztosan nem megy. Neked melyik út a szimpatikusabb?
