Anno a magyar televíziózás történetében volt egy elég esetlen reklámsorozat – Mert ez műanyag címmel -, ami azt sugallta, hogy minden, ami műanyag, az jó és hasznos. A fröccsöntött műanyag játékok és a műanyag háztartási segédeszközök, illetve berendezési tárgyak amolyan ipari forradalmat jelentettek tájainkon a 70-es-80-as években. Napjainkban teljesen természetes, hogy műanyagból készülnek például a nyílászárók és a gyerekek sem fakockákkal játszanak, hanem legóznak. Itt jutunk el végül mai témánk tárgyához, vagyis a PET-palackokhoz (flakonokhoz), melyeket viszont hiába keresné a tisztelt korombeli olvasó a gyerekkori emlékeiben. Legalábbis a mai formájukban…
A PET kifejezés, vagyis a polietilén-tereftalát a műanyagok egy csoportja, napjainkban az egyik legelterjedtebb csomagolóanyagként tartják számon a világon. A hőre lágyuló műanyagfajta kiválóan formázható, és viszonylag vékony kialakítása mellett is roppant strapabíró. Ellenáll a nagy nyomásnak, s ami talán a legszerencsésebb tulajdonsága, hogy az üveggel ellentétben, nem törik. A 2022-es esztendő végül elhozta hazánkban is a PET-palackok világának eleddig legnagyobb reformját: az üveges palackokhoz hasonlóan visszaválthatóak lesznek, mégpedig betétdíjas rendszerben. A PET-palackokért, valamint az üdítős dobozokért egységesen 15 centet kapunk majd vissza – feltéve, hogy előtte kifizettük a 15 centtel drágább terméket, ami tulajdonképpen a betéti díj különbözetét jelenti.
Fontos tudnivaló, hogy csak a „Z” betűvel ellátott [„zálohované”] termék lesz a visszaváltható, és a változás nem vonatkozik automatikusan minden palackra, illetve dobozra.
Emlékszem gyerekkoromban a visszaváltható üvegek komoly „üzletet” jelentettek, szép kis summát lehetett összegyűjteni belőlük a malacperselybe. Bizony, egy-egy eldobott vagy „ottfelejtett” üveget is összeszedtem a városban, jól jött a zsebpénz, mindig akadt egy kiszemelt könyv vagy egyéb dolog, amire gyűjtött az emberfia. A sört kizárólag üvegben árusították, és nagyanyám is üvegből itta az ásványvizet, vagy ahogy ő hívta, a Szántó-vizet.
Később a rendszerváltást követően nyugati mintára hozzánk is beköszöntött a „műanyag korszak”.
Az egyszer használatos műanyag evőeszközöktől kezdve, mindennel is beterített minket a hirtelen jött szabadságunk fogyasztói társadalma. Ami viszont Európában és a világ más területein már akkor természetes volt – é.i. a betétdíjas rendszer – nálunk nem honosodott meg egyidejűleg a PET-palackok megjelenésével. A rengeteg üres műanyag flakon pedig csak gyűlt, gyülekezett, mert a szelektív hulladékgyűjtés sem bizonyult minden esetben effektívnek. Magyarán, nem alakult ki még a kultúrája nálunk, a sárga kukába pedig olyan is került, ami nem odavaló. Kivételt talán csak a flakonok kupakjai képeznek, egyes községekben külön szív alakú gyűjtőkonténert állítottak a kupakoknak, ezzel is szimbolizálva, hogy valóban nemes célt szolgálnak. Talán Dunaszerdahelyen is elkélne egy ilyen konténer!
Nagyjából ugyanez a történet illik az üres üdítős dobozokra is. Csekély súlyuk miatt a színesfém-kereskedések helyett olykor illegális szemétlerakatokba kerültek.
Annak idején gyerekként a várost elkerülő körgyűrű mentén gyűjtöttem a kamionosok által eldobott egzotikusabbnál egzotikusabb üres sörös, illetve üdítős dobozokat. Persze nem leadás céljából, hanem édesanyám „örömére” a konyhakredenc tetejére szánva azokat, szépen sorba állítva márkájuk szerint. Mikor úgy többszáz darab állt már katonás rendben, egy alkalommal arra riadt fel reggel a család, hogy a huzat „átrendezte” az állományt, olyan csörömpölés mellett, amire a holtak is szalutáltak. Ezen a ponton ért véget a gyűjtésük, ugyanis nem tudtam, és nem is szerettem volna garantálni, hogy az ilyen események nem ismétlődnek meg a jövőben.
Visszatérve a műanyag flakonokhoz, talán emlékeznek még az egykor oly népszerű alkoholmentes rumos ízesítésű teára, vagy a PVC-anyagú ecetes flakonra?
Az ecetes flakonból vizes palack lett és a grund fiatalsága abból oltotta a szomját nyáron. A PVC története még az 1800-as években kezdődött, míg a PET-csomagolás gyökerei 1941-re nyúlnak vissza, mely anyagot a British Calico Printers nevű cég fejlesztett ki. Egészen 1978-ig túlnyomó részben PVC-t használtak fröccsöntéshez és flakonfúváshoz. Első ízben az egyik népszerű kólát forgalmazó óriáscég töltötte PET-flakonba a termékét. Igazi nagy robbanás az 1980-as évek elején következett be Nyugat-Európában, mindenekelőtt az étolajiparban a PVC flakonokat szorította ki, majd francia ásványvízgyártók használtak PET-flakonokat. A PET-flakonok óriási diadalútjáról beszélhetünk, hiszen szinte minden iparágban jelen vannak már.
De nem csupán a flakonok, vegyük az élelmiszeripart és emberi találékonyságot, ahol a jégkrémes PET-dobozban lefagyasztott disznótoros káposzta szintén egyfajta újrahasznosítást jelentett.
1990-ben megkezdődött az újratölthető flakonok gyártása. Arról, hogy pontosan mikor indult a betétdíjas rendszerük, megoszlanak a források. Amit viszont biztosan kijelenthetek, hogy 2004-ben, az első németországi látogatásom során már bevált szokás volt visszavinni a boltokba az üres PET-flakonokat, illetve üdítős dobozokat. Mit mondjak: az ott akkor teljesen életidegen volt számomra!
Több évtizedes lemaradást kell behoznunk, amit a környezetünk megóvása diktál.
A visszaváltás folyamata és technológiája a boltokra is nagy feladatot ró, hiszen amíg a visszaváltható üvegeknek minden nagyobb üzletben ott a „kis ablak”, addig a PET-palackokra, illetve az üdítős dobozokra ki kellett találni valamit. Van, ahol egy konténerbódét állítottak fel, másutt egy hűtő nagyságú masina várja, hogy a kiürült flakonokat vagy dobozokat „bekebelezze”. A visszaváltásra szánt flakonokat és dobozokat nem javasolt összepréselni, mert egy speciális vonalkód található majd rajtuk, amit a visszaváltó automatának le kell olvasnia. A palackokat az automata összepréseli, majd továbbítják azokat az osztályozó központokba, onnét pedig már az újrahasznosítás a következő állomás. Azt hiszem, mind közül a legnehezebben lecke ránk, emberekre marad: megszokni az új rendszert! Még azt sem hevertem ki, hogy a műanyag szívószálat papír alapúra cserélték…
ELŐZŐ RÉSZEK:
Listával a kézben Szerdahelyen…
