A bográcsok mellett töltött tömérdek főzőcskézés közben mindig azon álmodozom, hogy majd egyszer ha „nagy leszek”, és miután elérkezik a megfelelő pillanat, biztosan felépítem az otthonom udvarán azt a szabadtéri konyhát, amely bizonyosan minden kotlabűvész álma. A szabadtéri hangulatos konyhámban megtalálható lesz majd a kemence, csikó kályha, füstölő, bográcsozó és egy grill tárcsának is szorítunk majd helyet… Mit sem ér a szabadtéri konyha jó társaság nélkül, így egy bárpultot és legalább húszfőnyi ülőalkalmatosságot is kialakítok majd a helyszínen…
Apropó! Helyszín!
Meghívást kaptam egy baráti társaságtól, hogy kapjam a főzőkanalam, élezzem meg késeimet, vegyem elő a fűszeres dobozkámat, majd húzzunk akár a bíbicmadár Nagybajomba.
Nagybajom Belső-Somogy szívében található, négyezer lakost számláló Árpád-kori település.
Gondoltam, nagy bajom nem lehet Nagybajomban, így örömmel tettem eleget a meghívásnak, ahol a Bíbic madárról elnevezett vendégházban foglaltunk szállást. Péter, a Bíbic vendégház tulajdonosa széles mosollyal, tárt karokkal, házi füstölt kacsamellel, és ahogy illik, jó pálinkával fogadta társaságunkat.
A Bíbic az a hely, ahol a csapból folyik a pálinka, és földből jön a sör!
És ezt a szó szoros értelmében értem, valóban a falba volt építve egy csap, amelyből – hihetetlen, de igaz – pálinka folyt és a sör a földből jött. Egy vastag cső volt elásva nagyjából másfél méter mélyre, amelyben egy kosárszerű szerkezet volt található, az pedig csurig volt pakolva több fajta üveges sörrel. Levetted a cső fedelét, kihúztad a kosarat, és már kezedben is volt a zúzmarás üveg sör. Hihetetlenül ötletes megoldások ezek, amelyek élménnyé emelik a társasági összejöveteleket. Ám ami igazán megdobogtatta a szívemet, az a kerti élménykonyha volt!
Egy kerti konyha nemcsak praktikus, de a kinti főzőcskézést egy valódi élménnyé varázsolja úgy a szakácsnak, ahogy a vendégseregnek is.
Egy kerti élménykonyha a szabadban a kerted kihasználásának egyik legjobb módja, és nagyon pozitív benyomást kelt. Egy közös tér jön létre, ahol a vendégek az asztalnál beszélgetnek, a „főborsoló” teszi a dolgát, míg itt-ott a vendégek közül is „kibicelnek” az elkészítési folyamatba… 🙂
Egy kerti konyha megfelelő fedéssel és szél elleni árnyékolással még a szeszélyesebb időjárási viszonyok közt is igénybe vehető. Fontos az árnyékolás, hiszen nyáron a forróságtól és a közvetlen napfénytől is védett helyet biztosít. A nyári esték hosszabbak, míg a téliek rövidebbek, így értelemszerűen gondolnunk kell a helyszín hangulatos kültéri megvilágítására is.
A nyílt láng, vagy egy bográcstűzhely sokat dob a mércén, hiszen az melegít, és egyben némileg fényt is áraszt, egyúttal a kerti konyha helyszínét varázslatosabbá teszi. Míg egy benti konyha kivitelezésében sokkal jobban oda kell figyelni bizonyos szabályokra, főképp ami a tervezést érinti, addig egy kinti élménykonyhát sokkal lazábban lehet kivitelezni. Egy kinti élménykonyha közelében cserepekben termeszthetsz fűszernövényeket, így kézre esik e növények használata főzéskor. Nagyon fontos bizonyos tárolók kialakítása is, hiszen sokkal könnyeb a dolgod, ha tudod, hogy merre nyúlj, ha épp szükséged van bármilyen eszközre.
Miért is boncolgattam ennyire szét a kinti élménykonyhát?
Mert a Bíbic vendégházban nagyon jól átgondolt kinti élménykonyhában találtam magamat, amelyet azonnal ki is próbáltam…
Nagybajomban reggel fél hatkor kakaskukorékolásra ébredtem, és tudtam, ha nyolcra reggeli kell a társaságnak, akkor már épp ideje ébredni. Ahogy nagy léptekkel haladtam hátra a kertbe, a szabadtéri konyhához, a felkelő nap sugarai a fagytól zúzmarás fűre vetettek árnyékot. Fagyott víz volt a lavórban, és szinte minden gőzölni kezdett a nap simogató sugaraitól. Előző nap felkészítettük a kemencét és a csikó kályhát a üzembehelyezésre, így már csak a gyufával kellett egy kis lángot életre keltenem, miután begyújtottam a tűzifát a tűzterekben. Lassan, de biztosan életre kelt a tűz, miután már csak a fa ropogása és a lángok suhogása törte meg a mesés reggeli csendet.
„Vámpír” fajzat barátaim igényes disznótoros reggelit kértek, így első lépésként a konyha királynőjét – a hagymát kezdtem el hámozni, majd apróra vágtam, hiszen rengeteg étel alapját ez képezi. A döbönből merítettem egy jókora fakanál házi zsírt, majd kis piros lábasokban a csikóskályhára helyeztem azt. Zsírolvadás után mehet a hagyma, és már pirult is az alap. Gondoltam egyet, csapoltam egy kis felest melegítőként, és miután egészségemre lehúztam, már a levegőben érezhető volt a sült hagyma „bukéja”. Turbó gyorsan felszeltem a többi hozzávalót, majd nekiálltam egy kis „alföldi sült malacvérnek” míg a másik lábasban „disznótoros vesevelő” vette kezdetét.
Annyira szépségesen, lassacskán, egyenletesen készültek az ételek, hogy mire feleszméltem, már üzemképes hőfokra melegedett a csikó kályha sütője is, amelybe azonnal elhelyeztem tepsikben a véres-májas hurkát, kolbászt és a kolduskását. Míg sültek, főttek a reggeli falatok, addig felszeltem a ropogós abonyi kenyeret, felnyitottam édesanyám által készített savanyúságokat, majd készültem a tálaláshoz.
Szabadban a parázson vagy a nyílt tűzön készített ételeknek nemcsak az ízvilágában jelenik meg az a „plussz”, inkább szinte spirituális jelentőséggel bír, ahogy a nyílt tüzet nézzük, vagy ahogy „fogócskázik” velünk a füst, amely keveredik az ételek illatával.
Reggel negyed kilenc környékén jelent meg az első „vámpír” barátom, akit a levegőben terjedő illatok vezettek a „tett” színhelyére. Persze csapoltam neki is egy jópofa pálinkát, majd meglestem a hurkáim állapotát. Amióta az ember felfedezte a tüzet, azóta használja is azt az ételek elkészítéséhez. A technológia fejlődésével sok minden megváltozott. Rengetegszer sütök hőlégkeveréses sütőkben, meg mindenféle modern „kütyükben”, de amikor megpillantottam a ropogós barnára sült hurkákat, azonnal felcsillantak a szemeim.
Ilyen eredményt semmivel sem lehet elérni, csak az ételre szánt idővel és türelemmel meg persze szabad tűzzel. Mert a fatüzelés időt és türelmet igényel! Nem olyan gyors, mint a gáz vagy villany, ám feledhetetlen élménnyel ajándékoz meg.
Lassan „felnyitotta csipáit” az egész banda, így reggelizhettek akár egy lakodalomba… 🙂 Így kezdődött meg egy újabb remek nap, minek folytatásaként a kemencében landolt egy kismalac. Beirdalva, megfűszerezve, késő ebédként már ropogósra sütve, a társaság az asztalnál egy ülésre meg is ette… 🙂
Bíbic vendégház – Nagybajom / Péter! Köszönöm, hogy ilyen rövidke idő alatt benned egy jó barátra leltem!
