Az új év remek lehetőséget kínál arra, hogy tiszta lappal kezdjünk, hogy más irányba fordítsuk életünk vitorlásának kormánykerekét (mily költői!). Sokan tesznek fogadalmat ilyenkor, nagy a lendület, ami aztán szép csendesen alábbhagy, ahogy telnek a hetek-hónapok. Jómagam is tettem már ilyenkor fogadalmat, de nem igazán sikerült betartani – az alábbi szösszenetben pedig jól kinevetem ezeket a mikro-kudarcokat.
Esküszöm
Új év, új én – hát persze,
úgy, mint minden évben.
Mától minden más lesz! – mondjuk
aztán nem változunk mégsem.
Esküszöm jövőre egészségesebben élek,
a nadrágszíjamat meghúzom,
majd megnézek két főzős videót,
míg magamba nyomom a trashfood-om.
Esküszöm, hogy kevesebbet iszom,
ez a gondolat épp, hogy csak levitál,
aztán kapva-kapok az alkalmon:
-Jól látom, hogy velem még nem ittál?
Esküszöm, nem leszek szerelmes,
nem vezetnek az orromnál fogva,
de jön egy szép szempár-jó duma kombó
és az elveimet dönti romba.
Persze vehetném komolyabban is,
húz a kihívás, hogy jobb ember legyek,
de mélyebb dolog ez talán annál,
hogy magamnak last minute-fogadalmat tegyek.
Te tényleg csak ennyit érsz magadnak?
Az önáltatást élvezed?
Elhiszed, hogy egy Oravecz Nóra-idézet
majd jobbra fordítja az életed?
Ha mozdulni akarsz, hát hajrá,
a lehetőség előtted is ott van,
de ne hazudj magadnak inkább
már az első januári napokban.
Szóval egy dolgot most megfogadok,
és asszem betartani sem lesz gond:
Azt teszem majd, ami jól esik,
a többi nem számít. És itt a pont.
