Stressz – ezzel a kifejezéssel találkozunk lépten nyomon. Ne idegeskedj! Kerüld a stresszt! Ezt mondja mindenki, de valóban lehet enélkül élni?
Nem tudom, ki hogy van vele, de engem személy szerint már rettentően bosszant, hogy mindenhonnan csak azt hallom: kerüld a stresszt! Azt mégis hogy lehet elkerülni? Hiszen – ahogy Bagdy Emőke pszichológustól tanultam – csak és kizárólag az stresszel bennünket, aki és ami fontos a számunkra.
Tehát akkor kerülnünk kellene a családunkat, a barátainkat és a munkahelyünket? Egyedül, begubózva kellene élnünk, nehogy valami külső behatás érjen bennünket? El kellene rejtőznünk minden érzelem és emberi kapcsolat elől?
Mert, valljuk be, a stresszt csak így tudnánk elkerülni. Viszont ennek nem sok értelme lenne.
Sokkal jobb ötlet, ha megtanuljuk kezelni a bennünk felmerülő feszültséget. Ez igazából nem is csak a stresszre igaz, az élet megannyi területén előhúzható ez a „filozófia”. Az elkerüléssel a legtöbb esetben csak ideiglenesen oldjuk meg a problémát, inkább csak elrejtjük még magunk elől is. De azt ugye már gyerekkorunkban megtanultuk, hogy attól, hogy mi becsukjuk a szemünket, mindenki lát bennünket. Hiába fordítjuk el a fejünket, ha elénk kerül az, amit nem akarunk látni. Attól még, hogy szemellenzővel közlekedünk a világban, a lelkünk nem lesz nyugodt.
A problémát meg kell oldani, meg kell tanulni kezelni. Nincs lehetetlen! Önmagunk határait csakis mi szabjuk meg.
Na, de! Vissza a stresszhez. Ne keseredj el, ha nem tudod teljesíteni az utasítást, miszerint el kellene kerülnöd azokat a helyzeteket, amik stresszt váltanak ki belőled. Ez teljesen rendben van. Ne is próbálkozz az elkerülésével! Inkább ismerd ki magad és tanuld meg kezelni azokat a helyzeteket, amik kellemetlen feszültséggel töltenek el. Ez elsőre borzasztóan nehéz feladatnak tűnik, de hidd el, igazából sokkal könnyebb, mint az elkerülés…
