FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Ha valaki a DAC mérkőzéseire gondol, akkor biztosan kijelenthetjük, hogy találkozott már Bíró Tomi nevével. Az emberek széles körben úgy ismerik, hogy ő a DAC hangja. Harminchét év után is minden összecsapás előtt felkészül és 90 percen keresztül izgatottan várja a mérkőzés végkifejletét. Nagy felelősséggel jár a munkája, de a mindig pozitív bemondó szívvel-lélekkel a rászabott feladatot. A vele készített interjú során büszkén mesélt az elmúlt évekről, a legemlékezetesebb pillanatokról és a DAC életérzésről.
Több évtizede te vezényeled le a DAC mérkőzéseit, milyen út vezetett el idáig?
Azt hiszem, kezdjük a legelején. Az alapiskola után gimnáziumot végeztem, utána pedig egy felépítményi iskolában kultúrát tanultam. Ebből kifolyólag, mikor 1977-ben átadták Dunaszerdahelyen a kultúrházat, 10 éven keresztül kultúrfelelős voltam. Itt kerültem szoros barátságba a szórakoztatással és a diszkós világ színességével. Majd 1987-ben videótechnikusként kezdtem meg pályafutásomat a régi sportcsarnokban. A DAC mindig is közel állt a szívemhez, hiszen hű szurkolóként rendszeresen részt vettem a futballmeccseken. A foci iránti szeretetemnek és a jó beszédkészségemnek köszönhetően Horváth József, a DAC első bemondója meglátta bennem a tehetséget. Felkért, hogy legyek az utódja, és vigyem tovább ezt a felelősségteljes pozíciót. Ennek apropójaként 1985-ben, mikor a klub feljutott a ligába, már én voltam a bemondó és a technikus egyben. Immáron elmondhatom, hogy harminchét évvel a hátam mögött én vagyok jelenleg is a DAC hangja.
A harminchét év alatt számos izgalmas mérkőzésen vettél részt. Ki tudnál emelni olyan küzdelmet a pályán, amely a legemlékezetesebb számodra?
Számomra a legkiemelkedőbb esemény, amelyet végig vezényelhettem, az a híres DAC–Bayern összecsapás volt. Ez egy hihetetlenül fantasztikus és megismételhetetlen emlék számomra. Az itthoni visszavágóra rekord mennyiségű ember jött el, közel 16 800-an, hogy együtt tudjunk szurkolni a dunaszerdahelyi csapatnak.
Ennyi néző azóta sem volt az arénában. Tulajdonképpen nem is fértek be, hegyén-hátán voltak az emberek, még a fákon is lógtak, hogy a saját szemükkel kísérjék figyelemmel az év legizgalmasabb derbijét. Mindezek mellett nagyon szerettem a cseh Spartan elleni meccseket, ezek voltak az igazi csúcs mérkőzések. 1987-ben a kupadöntőt megnyertük ellenük. Hihetetlen érzés volt! Ha az új stadiont vesszük figyelembe, akkor az első mérkőzés, tehát az avatómeccs egy különleges eseményként él a tudatomban. Trencsén ellen játszottunk, mikor Živkovič és Lupták által 2:0-ra győzedelmeskedtünk. A zuhogó eső ellenére hatalmas volt az öröm a stadionban.
Gondolom, minden mérkőzést végigizgulsz, ha gólt szerzünk, a hangodon hallani lehet az elégedettséget. Te hogyan éled meg ezt az érzést?
Amikor egyenesen látom, mi történik a pályán és kontaktom van a nézőkkel, az leírhatatlan. Katarzist érzek minden egyes meccsen, főleg egy Slovan vagy Nagyszombat elleni összecsapáson szerzett gól után. Minden a bajnoki mérkőzést diadalmasan megnyerni ugyanolyan boldogság számomra, mint a többi dolgozónak és szurkolónak. Ennek ellenére mégis picit másképp élem meg, és a felkészülésem is eltérően történik. Minél több néző szurkol a DAC csapatának, annál boldogabban beszélek a mikrofonba és olvadok egybe a szurkolókkal.
Mindenki tudja, hogy te vagy a DAC hangja. Milyen érzés „híres hangként” tengetni a mindennapjaidat?
Megtisztelő, és jó érzéssel tölt el ennek gondolata, hiszen sokan vannak, akik nem ismernek személyesen, de a hangom alapján azonosítanak. Van erre egy konkrét esetem is, mikor Zamárdiban kirándultunk a családdal. A büfében kértem ki az ételt, és mögöttem egy férfi megszólalt, hogy „Csak nem ön a Bíró Tomi? A DAC klub hangja?”. Soha nem látott azelőtt, csak ismerte a hangomat a mérkőzésekről, ez alapján ismert fel. Annyira boldog volt, hogy mindez bennem is jó érzéseket keltett, elismerésként tekintettem rá. Ennek ellenére a saját hangom nem tetszik, senki sem szereti visszahallgatni önmagát, viszont mások szerint erre születtem.
Az összes DAC dolgozónak megvan a saját feladatköre. Te hogyan készülsz fel egy-egy küzdelem előtt?
A mérkőzés előtt üdvözlöm a nézőket, majd elmondok egy meccselőzetest és bemutatom az ellenfelet. Erre nyilvánvalóan fel kell készülnöm. Körülbelül négy percem van mindezt elmondani két különböző nyelven. Ha nemzetközi megmérettetésről van szó, akkor az angol nyelvű összeállítás ismertetése Nagy Krisztián feladata, aki a DAC PR menedzsere.
A négyperces beszédre teljes felkészülés kell, amelyről pontos jegyzetet készítek. Mindent pontról pontra csinálok, a tudásomhoz mérten. Majd a további 90 percben spontán beszélek, az én felelősségem, hogy mit mondok a mikrofonba, és mivel buzdítom a szurkolókat.
Lojális embernek tartom magam, így sose mondanék rosszat a saját klubomra, hiszen a jövőbe kell tekinteni. Úgy érzem, mindez a zsigereimben van már, és tudom, mit csinálok a keverőpult mögött. Amíg az egészségem engedi, szeretnék a DAC bemondója lenni, de örömmel venném, ha valakiben meglátnám a tehetséget, és átadhatnám neki a tapasztalataimat.
Áruld el, hogyan tudod az összes meccset ugyanolyan jó hangulatban előre vinni?
A titkom az, hogy végeláthatatlanul pozitív személyiség vagyok. Igyekszem jókedélyű lenni mindenkivel, ez az alaptermészetem. Minden meccsen ezt láthatják rajtam a kollégák és a szurkolók is.
Be kell vallanom, hogy én is sokszor izgulok a megmérettetések előtt. Főleg egy nagy derbi idején, akár a Slovan vagy a Nagyszombat ellen.
Nagy bennem az izgalom, eluralkodik rajtam az adrenalin és a pulzusom is az egekbe szökken. A MOL Arénában uralkodó hangulat engem is magával ragad, és mindennek a részese lenni kivételes dolog. Szívből remélem, hogy hamarosan újra teli stadionnal várhatjuk a bajnoki próbatételeket a pályán. Jó lenne, ha újra élet költözne az Arénába és Dunaszerdahely szívébe.
Mit üzennél azoknak, akik még azelőtt soha nem voltak meccsen?
Ne habozzatok egy másodpercet sem! Ahogy lehetséges és megengedi a helyzet, látogassatok el Dunaszerdahelyre és izguljátok végig a 90 percet, izgatottan figyelve a játékot a pályán. Ne gondolkodjatok, vegyetek jegyet, üljetek autóba és szurkoljunk együtt. Ismerjétek meg ezt az életérzést, amelyet a DAC képes adni mindenkinek. Biztosan állíthatom, hogy felejthetetlen élményekkel fogtok hazatérni. HAJRÁ, DAC!
