Az élet próbára tesz, és ha rosszul döntesz, az a büntetésed, hogy együtt kell élned azzal, amit tettél. – Ez az én egyik „hitvallásom”.
Na jó, mivel más tollával nem illik ékeskedni, bevallom, nem én fogalmaztam meg ennyire frappánsan ezt a gondolatot. A fentebb említett mondat a kedvenc sorozatomban szerepel. (Orange is the new black – Nem vagyok egy nagy sorozatrajongó, de ez valamiért nagyon megfogott. Hét évados, de már vagy hatszor végignéztem! :D)
Az élet bizony elég gyakran próbára tesz bennünket. Sokszor kell nehéz döntéseket hoznunk. Ezeket sosem szabad elhamarkodni, hiszen a jövőnk függ tőlük. Olyan sokszor előfordul, hogy teszünk valamit, majd amikor az rosszul sül el, vagy legalábbis nem egészen úgy, ahogy azt mi szerettük volna, akkor háborgunk és valaki mást hibáztatunk miatta. Pedig az eredményhez szükséges döntést mi hoztuk meg. Mondhatjuk, hogy valaki befolyásolt bennünket, vagy hogy addig rágta a fülünket, míg az nem lett, amit ő akart.
Valójában viszont ez sem változtat a tényen, vagyis azon, hogy a szükséges döntést végül ki hozta meg. Dönteni senki nem tud helyettünk, mert az utolsó szó mindig a miénk. Így a felelősséget sem háríthatjuk át másra.
Könnyű a haragunkat másvalakire nyomni, viszont teljességgel felesleges. Ezáltal nem tanulunk a hibáinkból és ráadásul még gyáván is viselkedünk. Mernünk kell felvállalni magunkat, a döntéseinket, a hibáinkat. Hibázni nem bűn! Emberek vagyunk, mindenki követ el olyat, amit – később ő is rájön – nem kellett volna.
A döntéseink mi vagyunk – ezért nem mindegy, hogy egyes helyzetekben miként cselekszünk. Gyáván elbújunk valaki más szava mögött, vagy kiállunk a saját akaratunk mellett? Nem mindegy. Nagyon nem.
S ha már eljutottunk oda, hogy kitartunk a meglátásaink mellett, elkezdhetünk azon dolgozni, hogy a tetteink következményeit is képesek legyünk elfogadni és felvállalni. Elmenekülni úgysem tudunk előlük. Éppen ezért fontos, hogy kellően megfontoljuk az egyes lépéseinket. Mert tudjátok,
az élet próbára tesz, és ha rosszul döntesz, az a büntetésed, hogy együtt kell élned azzal, amit tettél… ????
