Banyák Vivien saját magát egyszerűen csak könyvmolynak tartja, erről tanúskodik az Instagram-profilja is, amely vivikönyvkuckója néven van fent a közösségi felületen. Hétköznap az egyetemisták életét éli, amikor teheti akkor pedig a könyvolvasásnak hódol. Végül, de nem utolsó sorban teljesült egy álma, hiszen év elejétől egy gyerekkönyvesboltban is besegít.
Vivi: A könyvek szeretetét anyukámtól örököltem, aki rengeteg mesét, verset olvasott nekünk. Amit apukám a mai napig emleget, az nem más, mint József Attilától az Altató.
Van-e arról emléked, hogy szabadidejükben ők olvasnak a saját szórakoztatásukra?
Vivi: Persze, anyukám kezében gyakrabban láttam könyvet. Apukám pedig gyakran emlékszik vissza arra, miként olvasta ő az indián történeteket. Első önálló olvasmányomnak sokáig A két Lottit tartottam, de kiderült, hogy voltak elődjei.
Az egyik könyv, ami biztos nem az első volt, mégis erőteljesen megmaradt az emlékezetemben, az A sehány éves kislány.
Megmagyarázhatatlan déjà vu érzésem támadt, mihelyst rápillantottam hasonló illusztrációkra, mint ami ebben a könyvecskében is szerepel. Tavaly viszont megtört a jég, és egy könyves kihívásnak köszönhetően rátaláltam a könyvre. Újraolvastam, így felnőtt fejjel, nem okozott csalódást.
A különböző olvasást népszerűsítő mozgalmak reneszánszukat élik. Nem lehet, hogy csak azokat szippantják be, akik mozgalom nélkül is olvasnának?
Vivi: Ez nem teljesen igaz. Sok olyan kedves történetet olvastam már ezzel kapcsolatban a közösségi oldalak felületén, mely szerint az addigi élete során egy könyvet sem olvasott el az illető, de a mozgalmak felkeltették az érdeklődését, s hamar olvasóvá vált. A gyakorlat tehát rácáfol erre.
Ami engem illet, én felhívások és kíhívások nélkül is rendkívül lelkes olvasó vagyok. A vivikönyvkuckója Instagram-oldalt azért kezdtem el, hogy az olvasmányélményeim megmaradjanak, illetve elsődleges szempont az is, hogy könyveket ajánljak és olvasásra buzdítsam az embereket.
Ez a cél mennyire valósul meg, van-e visszajelzés a követőidtől?
Vivi: Természetesen, az is igaz, hogy nem százával érkeznek visszajelzések, de vannak. Ha már egy embert képes vagyok meggyőzni arról, hogy olvasni öröm, én már boldog vagyok. Meg kell említenem, hogy lelkes követőimtől én magam is kapok jobbnál jobb ötleteket arra, hogy mi legyen a következő olvasmányom. Imádom a kortárs irodalmat, magyar kedvencem Grecsó Krisztián. Jelenleg is az ő novellás kötetét olvasom, Valami népi címmel. A világirodalom berkein belül pedig Guillaume Musso.
Egyébként a legtöbb könyvet könyvtárból kölcsönzöm, de egy könyvmoly számára a tökéletes ajándék a könyvutalvány, melyet élőszeretettel le is vásárolok.
Figyeled-e a szlovákiai magyar irodalom alakulását?
Vivi: A felvidéki írók sem hagynak hidegen, viszont elég nagy a lemaradásom, amit ideje lenne behoznom. Mentségemre szóljon, pár könyvet már olvastam, például M. Kovács Melindától vagy Durica Katarina méltán híres A rendes lányok csendben sírnak című könyvét.
Van róla sejtésed, hogy nagyjából mennyi könyvet olvastál el eddig?
Vivi: Nemrég a könyvtárban véletlenül nyomtatásba került az elmúlt 3 hónapnyi kölcsönzési listám, 8 és féloldalnyi lett a lista. Viszont nem szeretnék statisztikai adatok hálójába bonyolódni. A legfontosabb az, hogy szeretem a könyveket. Meg kell említenem a kedvenc idézetem Szerb Antal tollából :…,,aki a könyveket szereti, rossz ember nem lehet”.
Az olvasással nemcsak fejlesztem magam, hanem jót szórakozom, néhol megmosolyogtat ,elgondolkodtat, máskor pedig könnyeket csal a szemembe.
