Klikk Out Vikkendhouse: A metál sötétséget áraszt, de fényt ébreszt benned!

Mint tudjuk, a Dunaszerdahelyi járás számos tehetséges zenészt rejt. Olyanokat, akiket ismerünk régóta, de jóval többen vannak azok, akikről még nem nagyon hallottunk. A somorjai származású, jelenleg Dunaszerdahelyen élő Almásy Gergely számomra az elmúlt (legalább) tíz év legmarkánsabb előadója, zeneszerzője, egy helyi metálbanda frontembere. A mai epizódban megmutatja a számára legfontosabb zenéket, mesél élményeiről, és a metálhoz való kapcsolódásáról. 

Fotók: Ugróczky István

Almásy Gergely vagyok Somorjáról, az Autumn Nostalgie zenekar alapítója, énekese és gitárosa. Jelenleg Dunaszerdahelyen élek.

Egy roppant különleges zenerajongóként ismertelek meg. Elmondanád, hogy milyen kapcsolatban állsz a zenével?

Elég közvetlennek mondanám. Ha nincs jobb mód, akkor online hallgatok zenét, de amit tudok, azt beszerzem bakeliten, CD-n vagy kazettán. Számomra többet jelent felrakni egy lemezt, mint online meghallgatni. Sokkal jobban értékelem, ha a „zenét“ meg lehet fogni bármilyen hanghordozó formájában. Az online platformok nagyon személytelenné, formátlanná teszik a zenét. Szinte minden beszerezhető egy kattintással, és sokaknak furcsa, ha valaki több tíz eurót ad ki lemezek megvásárlására.

Emlékszel az első pozitív impulzusra?

Kettőre is emlékszem. Az első, amikor apámmal még gyerekként a Helloween – Master of The Rings albumot hallgattuk. Ez nagyon megmaradt bennem. Még a régi magnón mutatta meg, milyen is az igazi metálzene. A másik emlékem, amikor először hallottam a Burzumtól a Filosofem c. albumot. Középiskolás voltam és épp úton voltam az iskolába, mikor az MP3-lejátszómon megszólalt a Gebrechlichkeit I című dal. Épp ködös őszi idő volt, s nagyon átérezhető volt a dal atmoszférája. Burzumtól azóta is a Filosofem a kedvencem albumom.

A sulis évek alatt milyen zenei műfajokat hallgattál és melyik korszak volt számodra a legjelentősebb?

A középiskolai évek alatt főleg black metalt és dark ambientet hallgattam. Legfőképpen a klasszikusokat: Bathory, Burzum, Mayhem, Darkthrone, Gorgoroth. Ezek voltak a meghatározók, de mellette jó pár underground black metal zenekart is megismertem. Egyetemi éveim alatt pedig a neofolk, power electronics műfaja felé orientálódtam. Zenekarok, amiket mindenképp megemlítenék, a Death in June, Scivias, A.C.T.U.S,  Survival Unit, November Növelet.

A metálzene az egyik legkidolgozottabb, legsokrétűbb zenei műfaj. Megértése és befogadása jóval nehezebb, mint a popzenéé. Számodra mit jelent a metálzene?

A black metal nem egy befogadóképes műfaj. Nem azért hallgatja az ember, mert szórakoztatja és jól érzi tőle magát. Ide valaki azért jut el, mert az életében valami kevés,  vagy éppen valami hiányt érez.

Ez a műfaj sötétséget áraszt, de az emberben mégis fényt ébreszt, ami közelebb viszi önmagához.

Vannak nagyon súlyos zenekarok, amik a hétköznapi füleknek csak zaj és értelmetlen üvöltözés, de ha az ember jól fülel, akkor ezek falakat, börtönöket rombolnak le, amiben az ember elnyerheti végső szabadságát.

Minek hatására ragadtál mikrofont és hangszert?

Mikor tíz évvel ezelőtt az Autumn Nostalgie zenekart megalapítottam, határozott elképzelésem volt, hogy milyen zenét szeretnék csinálni. Régen nagyon sok shoegaze zenét hallgattam, és észrevettem, hogy egyes részei nagyon hasonlítanak a black metal zenekarok gitártémáira. Felmerült bennem a kérdés, hogy miért ne lehetne olyan dalokat írni, amiben csak ilyen részek vannak. Eltorzított gitártémák, amik tele vannak delay, reverb, chorus effektekkel, de mégis gyors, feszes tempóban, valamint black metalra jellemző üvöltözésekkel. Az Autumn Nostalgie ennek a két műfajnak a kvintesszenciája.

Mi volt eddigi életed legnagyobb zenei vagy koncertélménye?

Koncertélmény mindenképpen a bécsi Alcest koncert. Zenei élmény pedig, mikor első alkalommal hallottam a Burzumtól a Filosofem albumot, vagy Alcestól a Le Secret EP-t, vagy említhetném Verdunkeln első albumát is. A maguk idejében óriási hatást gyakoroltak rám.

Van olyan irányzat, amivel sosem tudtál azonosulni?

Rap, popzene, jazz, lötyögős rock (mint az ACDC és társai).

Manapság mennyi időt töltesz zenével, és miket hallgatsz főleg?

Mostanság – de régebben is – klasszikus zenét hallgatok, főleg olvasáshoz. Egyes Fauré, Bach, Arvö Part, Tavener tételek nagyon elmélyült állapotokba képesek elkalauzolni, de újabban William Basinski és  Lawrence English is nagyon megragadnak. Újabban pedig filmzenék ragadnak el bármilyen szellemi munka folyamatában, pl.: Holt költők társasága, Császárok Klubja vagy éppen Tolkien filmzenéje.

Mi a véleményed arról, hogy az ember választékos zenefogyasztóvá váljon és ne érje be a kommersz toplistás zenékkel?

Én nem szoktam magam kiszolgáltatni rádiós zenéknek, azt sem tudom, mik a trendek, de gondolom gagyi popzenék és hasonlók szólnak a nagyközönségnek. Hallgassa az, aki tud a velük azonosulni.

Térjünk a mixre, ami a tíz kedvenced tartalmazza. Mi alapján válogattál?

Az alábbi tíz dal nagyon sokat adott nekem. Különböző élethelyzetben adott menedéket és mutatott kiutat. Bár néhányat évek óta nem hallgattam, mégis örömmel gondolok vissza arra az időre, mikor felbukkantak és átsegítettek egy-egy nehéz pillanaton.

 

ÜZENET A MIXHEZ:

Az alábbi lista nem mindegyike black metal. Felfedezhető közöttük nagyon erős zajzene is. Bár a lista nem egy könnyen befogadható darab, aki képes elmerülni benne, eljuthat olyan mélységekbe, amiről korábban talán nem is volt fogalma. Ahogy Nietzsche mondta: Ha sokáig pillantasz a mélységbe, a mélység is beléd pillant.”

A MIX:

 

TRACKLIST:

1. Burzum – Spell of Destruction

2.Bathory – Fine Day to Die

3. Verdunkeln – Einst war es mal

4. Diagnose: lebensgefahr – Transformalin

5. Bethlehem – Du sollst dich töten

6. Alcest – Elevation

7. Pharmakon – Milkweed/ It Hangs Heavy

8. Lifelover – Mental Central Dialog

9. Coldworld – Tortured by Solitude

10. Hypomanie – Rave Down