POÓR TIBOR: Csontig átfagyva írom a nyilatkozatot, és elsősorban megtapsolnám az ittlévő szurkolókat. Minden tiszteletem. A meccshez mit lehet szólni? Különösen nem brillírozott a Rózsahegy, de erre a rideg, véletlenszerűen futkosó csapatunkra untig elég volt. Egy ilyen rideg csapatból nem hozott volna ki ma semmit még egy őrjöngő Weiss sem. Hogy miért? Például olyan dolog miatt is, hogy a DAC-történelem legjobb csapatában helyet kap Mr. Alibizmus (Nebyla). És sorolhatnám az érthetetlen húzásokat (nem feltétlenül az edzőre gondolok), miközben Kristóf két gólpasszal gyakorlatilag elintézte a meccset. Az edző értékelését hagyom a közös dumára Szigivel, talán most annyit, hogy ez a „legjobb” csapat még igyekezve sem volt ma képes az épkézláb focira. Speciel a kapus miatt még 1x megnézem a meccset. Hajrá, DAC!
SZIGETI ATTILA: Azt hiszem, Joao Janeiro arcáról mindent leolvashattunk a mérkőzés 90. percében. Véleményem szerint a sok – kimondottan egyéni – hiba ellenére jobban is fel lehetett volna állítani a csapatunkat erre a mérkőzésre. Talán nem féltünk kellően a Rózsáktól a mérkőzés előtt??! Ugye, nem fogja pár hét múlva skandálni azt a bizonyos „takarodjot” a lelátónk, legalábbis az edzőnek nem kellene. A vasárnapi SzerdaHelyzetig komolyan át kell gondolnom mit mondjak. Nehéz lesz…