A cikk megjelent a Klikk Out 2022/01-02. számában.
Örömömre szolgál, hogy a filmipar egyre inkább nyitott a hollywoodi sallangoktól elszakadó történetekre és egyre inkább a köreibe enged olyan produkciókat, amelyek mögött ugyan nincs százmilliós költségvetés, mégis hatásosak, relevánsak és autentikusak tudnak lenni. 2022 elején jelent meg a Netflix kínálatában a Hogyan lettem szerelmes egy gengszterbe c., lengyel készítőktől érkező film, amelyet a borzasztó cím ellenére mégis csak megnéztem – és milyen jól tettem!
A közel háromórás dráma során megismerkedhetünk a lengyel gengszter, Nikodem „Nikos“ Skotarczak életével (Tomasz Wlosok), aki előbb a valutaváltás, majd később az autócsempészés világában találja meg a számítását. Ambícióinak köszönhetően rövid időn belül komoly vagyonra tesz szert, nemzetközi hálózatot épít ki, focicsapatot vásárol, s végső soron a város elismert emberévé válik. A huncut mosolyú rosszfiú a nők kedvence, jó párszor láthatjuk az oltár előtt, feleségei, szeretői körében, akikről szétválásuk után is példásan gondoskodik.
Nikos rengetegszer harap nagyobbat annál, mint amit meg tud rágni, előbb a könnyű pénz, majd a kábítószer rabja lesz, állandóan borotvaélen táncol, de valahogy mindig sikerül megmenekülnie az igazságszolgáltatás karmaiból. Hitvallása: „Jobb egy évet úgy élni, mint egy tigris, mint húsz évet úgy, mint egy teknős.” – s ennek száz százalékban meg is felel.
A rendező, Maciej Kawulski relatíve új arcnak számít, hiszen idáig csak két nagyobb léptékű filmet készített (az Underdog és a 365 nap c. alkotások) – talán pont ez a történet lesz majd az, amelyik meghozza számára az igazi áttörést. Néha Martin Scorsesére emlékeztető elemeket vet be – pl. a szereplők direkt kiszólásai a kamerába, amelyekkel segít megmagyarázni a történteket, ill. a különböző alternatív befejezések bemutatása – ezek humorossá, pergővé teszik a cselekményt.
Amire külön szeretnék kitérni, az a soundtrack remek megválasztása – pl. Ane Brun – Big in Japan c. Alphaville-feldolgozása, amely a nyitójelenetben hatásos aláfestésként működik, a maga elhaló énekszólamával és egyszálgitáros puritánságával. Az elektronikus zene kedvelői pedig biztosan kiszúrják majd Rampue – Una Bluna c. szerzeményét, amely szintén nagyszerű kísérőnek bizonyul.
Feltétlenül nézd meg, ha:
– szereted a gengszterfilmeket, de már unod a nagy klasszikusokat,
– szereted a 70-80-as évek világát, de fogalmad sincs róla, hogyan nézett ki akkortájt Lengyelország,
– szereted a valós eseményeken alapuló sztorikat, de nincs lelkierőd egy újabb sorozathoz.
