Az elmúlt hetekben sorozatosan arról faggattam a lányokat és srácokat (ITT, ITT és ITT), hogy mi a véleményük a hosszútávú tervekről, és hogy ők szoktak-e terveket készíteni. Nem volt véletlen, hogy annyit kérdezősködtem erről. Találtam ugyanis egy érdekes pszichológiai fejtegetést a dologról.
Az általam megkérdezett hat személy mindegyikének vannak hosszútávú tervei. Legyen szó munkáról vagy magánéletről – valamely téren mindegyiküknek vannak céljai, és ez nagyszerű! Tervezni kell, célokat kell kitűznünk magunk elé! Nagyon fontos, hogy ez életkortól függetlenül mindenkire vonatkozik! Hogy miért?
Képzeljétek, több tanulmányt is készítettek ezzel kapcsolatban, ami mind megerősítette a hosszútávú tervezés pozitív hatásait. A pszichológusok többeket is bevontak ebbe a „kutatásba”. Arról kérdezték őket, hogy terveznek-e. Voltak, akik még a feltételezést is kikérték maguknak, mondván, ebben a világban mégis hogyan tudnának előre tervezni? Hiszen örülnek annak, hogy egyáltalán a jelent átvészelik valahogy. Egy másik csoport viszont rendelkezett tervlistával. Tíz éven keresztül figyelték a résztvevőket, majd újra kérdeztek tőlük. Kiderült, hogy azok, akik tele voltak célokkal, sokkal egészségesebbek, mint azok, akik egyik napról a másikra éltek.
A szakemberek ezt az agy „beprogramozásával” magyarázták. Mit is értettek ez alatt: az az ember, aki tervezget, akinek céljai vannak, annak az agya ezt jól tudja. Ezért a testet, a szervezetet arra ösztönzi, hogy megfelelően működjön.
Persze ezt sokkal részletesebben és szakszerűbben elmagyarázták, de mivel én nem vagyok pszichológus, a mélységekbe nem mennék bele. Inkább csak levonnám belőle a tanulságot, ami nem más, mint hogy azok a sokat emlegetett tízéves tervek bizony nagyon fontosak. Mindig tervezzünk, merjünk álmodni – mindegy milyen idősek vagyunk! Írjunk egy listát és ezt olvasgassuk is néha, na és persze bátran bővítsük! ????
