SOKOL PÍSEK–HC DAC DUNASZERDAHELY: 37-31
A sok sérült miatt és Debre Viktor edző nélkül, csupán tizenkét mezőnyjátékos állt rendelkezésére a szakmai stábnak, tehát logikusan ezek a tények nagyban rányomták a bélyeget a meccsre. A mérkőzés elejétől kezdve szinte semmi nem működött a megszokott színvonalon – a védelmünk átjáróház volt, emiatt sem alkottak nagyot a kapusaink. Szemmel láthatóan statikusan védekeztünk, és nem tudtunk mit kezdeni az ellenfél átlövéseivel sem. A támadás – az első félidőben – úgy, ahogy tűrhető volt, ennek köszönhetően tartottuk a lépést a Písekkel. Mindkét csapat a lassú kézilabdát választotta, a mérkőzés túlnyomó része ennek megfelelő tempóban zajlott. Technikai hibák (rossz passzok, kihagyott hetes) sűrűsége mellett tehát nem nagyon gondolkodhattunk nyertes meccsről.
Az első félidő margójára még ki kell emelni a jó szélsőjátékunkat. A második félidőben, ha gondolkodtunk még sikerről, teljesen kicsúszott a meccs a kezünkből, annak ellenére, hogy az elején még vezettünk két góllal, és azt reméltük, hogy elkaptuk a fonalat. Igen, türelmes játékkal, jó helyzetkihasználással még a 41. percben döntetlenre álltunk, viszont ezt követően elindultunk a lejtőn – rengeteg hibás megoldást választottunk, rengeteg labdát adtunk el a pálya egész területén. Az ellenfél szóról szóra olcsó gólokkal, egy hatgólos sorozattal végleg eldöntötte a meccset.
Ebben a periódusban hiányzott a vezéregyéniség a csapatból, és egypár játékos fejben fel is adta a meccset.
Tegnap ennyi volt ebben a meccsben, véget ért egy hosszan tartó, szenzációs veretlenségi széria, de nem kell, és nincs miért sokáig csüggedni, mert szerdán este 17.00-kor hazai pályán a Sellye ellen – a szlovák kupában – lehetőség nyílik javítani. Hajrá, DAC!
Stanislav Mašek: 40 éves vagyok, a DAC aktív játékosa, egész életemet a kézilabdának szenteltem, karrierem túlnyomó részét pedig Dunaszerdahelyen töltöttem, emellett viszont Nyitrán, Vágsellyén és Gútán is tevékenykedtem. Pillanatnyilag edzői tanulmányokat folytatok.
