DHK Baník Most–HC DAC 34-20
Megfeszített tempóban zajlanak a MOL Liga küzdelmei, ezúttal egy újabb hétköznapi mérkőzés várt lányainkra a cseh bajnok Most otthonában.
A hosszú út és a sok sérült miatt lassú tempóban kezdtünk, lyukas védelemmel és álmos támadójátékkal. Rengeteg rossz megoldást láttunk, a védekezésben nem tudtuk lereagálni az ellenfél rohanós játékát, és a 7-0-ás eredmény kezdésnek kiadós hidegzuhany volt.
Ez a rémálom a meccs elején sajnos megírta az egész mérkőzés forgatókönyvét. A Most kihasználta a fizikai fölényét (rengetek gólt szereztek betörésből), illetve az is előnynek számított, hogy láthatóan frissebbek voltak, mint mi. A meccs eredménye gyakorlatilag eldőlt az első félidőben (16-6).
A játékosaink talán a szezon legrosszabb félidejét produkálták. A fordulás után sem változott a játék képe, a hátrányunk pl. a 36. percben szinte elszomorító volt: 7:22…
Sajnos, nincs is mit nagyon értékelni ebben a felállásban, nem volt egy súlycsoportban a két csapat – amikor nagy nehezen gólt dobtunk a kiváló Most-védelemmel szemben, pár másodpercnyire jött is a válasz. A meccs hajrája már csak formalitás volt.
Ezt a meccset nagyon gyorsan el kell felejteni, talán két pozitívumra emlékezzünk – Juhos Kata játékára, illetve arra, hogy lehetőséghez jutott egypár fiatal játékos is. Hajrá, DAC!
Stanislav Mašek: 40 éves vagyok, a DAC aktív játékosa, egész életemet a kézilabdának szenteltem, karrierem túlnyomó részét pedig Dunaszerdahelyen töltöttem, emellett viszont Nyitrán, Vágsellyén és Gútán is tevékenykedtem. Pillanatnyilag edzői tanulmányokat folytatok.
