A cikk megjelent a Klikk Out 2022/03. számában.
Fotó: Wikipedia
A 2010-es években nem volt, és könnyen lehet, hogy a 2020-as években sem lesz még egy olyan előadó, aki úgy repít vissza bennünket 30-40 évvel az időben, hogy közben teljesen elfeledteti, milyen irányokat vett azóta a pop/rockzene.
THE WAR ON DRUGS
I Don’t Live Here Anymore
♥♥♥♥♥
Jelen: I Don’t Live Here Anymore, Living Proof, Change, Harmonia’s Dream, I Don’t Wanna Wait.
Múlt: Red Eyes, Thinking Of A Place, Pain, Under The Pressure, Holding On.
Adam Granduciel lényegében azokon a zenéken nőtt fel, amelyeket a The War On Drugs zenekarán keresztül szerzeményeiben nem csupán megidéz, de amelyek mellé sajátjait egyenrangúként teszi le. Albumról albumra polírozza azt az életérzést, amit egykor Bruce Springsteen vagy Bob Dylan tudott magáénak, és a világ legtermészetesebb dolgaként 5-6 perces dalokkal masszírozza azt a hallgatóiba is. A The War On Drugs egy stadionzenekarrá nőtte ki magát az elmúlt egy évtizedben, és pillanatnyilag úgy tűnik, nem tud hibázni, az I Don’t Live Here Anymore is ott volt a tavalyi év legjobbjai között.
HALLGASD MEG: