FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
A dunaszerdahelyi Csiba Dávid életében húsz éve van jelen a karate mint harcművészeti sportág. A fekete öves fiatal sportoló több eredménnyel is büszkélkedhet. Az interjú során örömmel mesélt a kezdetekről, a karate szépségéről és fontosságáról, a dunaszerdahelyi klub edzéseiről, illetve az egyéni és klubszintű eredményekről.
Az interjú megjelent a Klikk Out 2022/márciusi számában.
A karate egy nagyon izgalmas és sokrétű harcművészeti sportág. Mióta része az életednek ez a mozgásforma?
Fogalmazhatunk úgy, hogy beleszülettem a karate világába. Édesapám egy hatalmas mester, aki 46 éve űzi ezt a sportágat. Ennek köszönhetően nem is volt kérdés, hogy melyik sportot választom. Nyáron leszek 24 éves, tehát már én is minimum húsz éve karatézok. A mindennapjaimban nagy hangsúlyt fektetek az edzésekre, ettől függetlenül nem mindig jön ki a lépés, hiszen Pozsonyba járok a Comenius Egyetemre. Néha nehéz feladat az iskolát, a magánéletet és a sportolást összeegyeztetni. Ha valamilyen okból kifolyólag nem is tudok edzeni egy bizonyos időszakban, a gondolataimban mindig jelen van a karate.
Gondolom, édesapád egy igazán inspiráló személyiség számodra. Ő az, aki motivált gyermekkorodtól a karatéban?
Ő a legnagyobb példaképem minden téren. Szeretném elérni azt, amit ő. Érdekes lehet, hogy az edzőm az édesapám immáron húsz éve. Ha belépünk a tornaterembe, ott nekem már nem apu, hanem mester. Sokan képtelenek ettől elvonatkoztatni (…). A szülői támogatást mindig mindenben megkaptam, így a harcművészet elsajátításában és a jobb eredmények elérésében is.
Megtanultam az évek során, hogy az embernek ki kell hozni magából a maximumot. Fontos túlszárnyalni önmagunkat és az elképzeléseinket. Számomra motiváló, hogy sokszor magammal versenyzek. Szeretek elégedetten tekinteni az elért fejlődésemre, hogy mennyit változtam egy év alatt.
Hogyan kerülhet egy karatés feljebb az övfokozatokban? Te milyen övvel rendelkezel?
Jelenleg fekete öves vagyok, azon belül is harmadik danos. Vannak tanuló, azaz „kyu” és mester, „dan” fokozatok. A japán mentalitás szerint, meg kell érned a különböző színű övekre. Ha mester vagy, akkor rátermettnek kell lenned. A következő övvizsgám négy év múlva esedékes.
A karate a mentalitásról szól, ezért is szoktam mondani, hogy ez egy érdekes harcművészeti ág. Lelkileg, fizikailag és elmében is egyensúlyban kell lenned.
Ezzel arra célzok, hogy ha olyan helyzetbe kerül az ember, hogy rátámadnak, akkor jobb ésszerű módon gondolkodni. Soha nem tudhatom, hogy nem ütöm-e meg úgy azt a másik személyt, hogy nagyobb baja esik. Egy olyan ember, aki küzdősportot űz, az tudja mindezt kezelni, tisztában van vele, hogy mit és miért tesz. El kell számolni tízig, majd mindig minden esetben átgondolni a lehetséges forgatókönyvet.
Hogyan definiálnád magát a karatét? Milyen befolyással van a küzdősport a tagok személyiségére?
A karate engem személy szerint őszinteségre és lelkiismeretességre nevel. Ettől függetlenül magában hordozza az önuralmat és a toleranciát is.
A karate egy személyiségfejlesztő tréning, ahol képes vagy folyamatosan újat tanulni és képezni önmagadat is. Minden ember más, és különböző lélektani és fizikai fejlődésen megy keresztül, amely során megismerjük az önfejlesztés fontosságát. Pont ezért mondhatjuk, hogy a karate a test kultúrája.
Ezzel a sporttal utat nyithatunk egyfajta haladási folyamatnak, hogy az ember hogyan tud egyre jobb és jobb lenni. El kell gondolkodnunk, hogy mi az, ami sikerül, és mi az, ami kevésbé. Küzdeni kell a stabilitásért és a technikák elsajátításáért. Egy jó sportolónak meg kell tanulnia kezelni a vereséget, hiszen dicsőséggel is lehet veszíteni.
Milyen eredményekkel büszkélkedhettek egyéni és klubszinten?
Egyéni szinten 3. danosként többszörös országos bajnok vagyok és háromszoros bronzérmes európai bajnok. Édesapám hihetetlen nagy sportmúlttal rendelkezik, aki 6. danos fekete öves karatemester. Ő Európa-bajnokságon és világbajnokságon is nyert már aranyérmet. A klubszintű eredményeinkkel is igazán elégedettek lehetünk. Büszkék vagyunk a legkisebbekre! Évről évre sikerül egyre magasabb helyezéseket elérni minden korosztályban. A legügyesebb fiatal versenyzőink között Jakóczi Mariánt emelném ki, aki az U9-esek korosztályában a Polish Open Grand Prix karateversenyen 5. helyet érte el. A lányok közül pedig Czajlik Kinga nevét fontos megemlíteni, aki az U10-eseket erősíti.
Mennyi aktív taggal és korosztállyal működik a klubotok?
Az edzéseinket nézve nagyon színes a felhozatal. Úgy magyaráznám, hogy sok sporthoz kell egyfajta fizikum és rátermettség, de a karate mindenki mozgásformája lehet. Persze szükséges, ha az embernek van hozzá termete, kiállása és akarata. Kell egyfajta tűz és elszántság, amelynek köszönhetően valaki szívvel-lélekkel tudja űzni a választott sportágat. Jelenleg körülbelül 50-en vagyunk a legkisebb 4-5 évestől, egészen az 50 éves korosztályig. Edzőként hárman foglalkozunk az aktív tagok nevelésével és tanításával. Személy szerint én a kezdőknek tartok általában órákat, édesapám és Szemes Lajos pedig a haladóknak.
Hány edzést tartotok egy héten? Mennyire nehéz gyerekeknek ilyen sokrétű harcművészeti sportágat megtanítani?
Egy héten két edzésünk van, konkrétan hétfőn és csütörtökön a Vámbéry Ármin Alapiskola tornatermében.
Egy edzést arra kell alapozni, hogy a gyerekekkel gyerekként bánjunk, meg kell szerettetnünk velük a test kultúrájának a kultuszát. A sport mindenki számára egy antidepresszáns.
Ezt egy konkrét példával mesélném el, hogy milyen szinten képes hatni egy gyermek személyiségfejlődésére a karate. Az egyik diákom ADHD-val küzd, ami figyelemzavart jelent. Eleinte nehéz volt őt kezelni, végül a karate segített, hogy képes legyen elsajátítani egyfajta önfegyelmet. Az edzőnek mindig tudnia kell, hogy kik a tanítványai. Úgy gondolom, hogy a mi feladatunk megmutatni a helyes utat a kis tanoncoknak. Következtetésképp a karate gyakorlati definíciója nem más, mint segítség önmagunk megismerésére.
Mit gondolsz, miért fontos, hogy az ember valamit sportoljon?
Fontosnak tartjuk, hogy a fiatalok és az idősebb korosztály is találjon egy számára megfelelő mozgásformát. Valójában a fő célunk, hogy a telefon és a számítógép helyett kikapcsolódásképp sportoljanak valamit. A pandémia miatt az emberek nyomasztó helyzetbe kerültek. Az online oktatás miatt a gyerekek a tornaórák keretein belül sem élhették át a sportolás szeretetét. Meg kell tanulni, hogy a sport nemcsak azért jó, hogy hasznos és szükséges. Mindez az ember egész lelkét felszabadítja.
