„Az élet nem egyszerű menetelés: próbatételek ólálkodnak körülöttünk, negatív erők, amiket le kell küzdenünk. A zene, a művészetek fogódzót, hitet, szeretetet adnak a káoszban: erre a menedékre most van igazán szükség.” mondta a Napoleon Boulevard énekesnője, Vincze Lilla, és mélyen egyetértek vele. A zene formál és ápol. Mai vendégem a Diákhálózat néhai elnöke, Leczkési Zoli, aki egy tizenkét számos mixben mutatja meg kedvenceit, és mesél a zenéhez (igazából kevésbé) fűződő viszonyáról.
Fotók: Ugróczky István
Leczkési Zoli vagyok, a Prágai Közgazdaságtudományi Főiskola diákja. Jelenleg a tanulmányaim kicsit mellékvágányra kerültek, de Prágában dolgozom egy kicsi konzultáns cégnél. Egyetemista éveim komoly részét a DéHá-ban és a prágai AED-ben való részvétel töltötte ki, de manapság már csak inkább résztvevője mint szervezője vagyok a rendezvényeknek.
Amikor felkértelek, azonnal közölted velem, hogy nem igazán tartozol a zenekedvelők társaságába. Majd mégis igent mondtál, és kitárod a zenei oldalad. Milyen ez a kapcsolat igazából?
Erre a kérdésre általában „a zene a mindenem” stílusú válaszok szoktak érkezni, nálam nem ez a helyzet. Viszonylag ritkán szoktam zenét hallgatni, és nem érzek kényszert zenehallgatásra, ha huzamosabb ideig kimarad. Zenét úgy szoktam hallgatni, ha tudok is figyelni rá, mivel ez nekem afféle aktív kikapcsolódás, miközben mentálisan ott vagyok. Nem hallgatok zenét munka közben, tömegközlekedésen (bár mióta beszereztem vezetéknélküli fülest, azóta néha szoktam), sétálás vagy sport közben, sőt, futás közben (nem mintha gyakran csinálnám) kifejezetten zavar. Ha már kimozdulok, inkább elmerengek a körülöttem lévő világon vagy a saját gondolataimban.
Az embert már gyermekkorban érik zenei behatások, amelyek hatással vannak rá. Te emlékszel ilyesmire?
Gyerekkoromból a zenével kapcsolatban egy emlékem maradt meg. Még valamikor alsó tagozaton kettest kaptam zenéből, ami azért komoly teljesítmény. Édesanyám, amikor aláírta az ellenőrzőmet, hitetlenkedve kérdezte, mégis mire lehet zenéből kettest kapni. Én erre azt válaszoltam, nem tudtam eltapsolni a tá-ti-ti-tá-t. Anyu azt mondta, ez lehetetlen, csak el tudom tapsolni, mutassam meg, hogy csinálom. Pár perc próbálkozás után sikerült bebizonyítanom, nincsenek lehetetlenek. Azóta egyébként sokat fejlődtem, nagyon amatőr szinten megtanultam gitározni,
de a ritmust azóta is mélyen tisztelem, sose lépek rá, ha táncparkettre kerülök.
A sulis éveid alatt mennyire vett részt az életedben a zene?
A zenéhez a viszonyom passzív, általában átvettem azt a stílust, amit a körülöttem lévők hallgattak. Még az infrán számokat küldözgetés korában a rap volt a befutó. Akkor kezdtem el hallgatni Eminemet, akinek a zsenialitását csak később értettem meg. Ekkoriban inkább még beilleszkedési kényszerből, mint a művészeti értéke miatt preferáltam a műfajt, de később rákaptam. Gimiben rengeteg barátom volt zenerajongó, vagy játszott zenekarban, általuk sok új dolgot ismertem meg és jobban kinyílt előttem a zene világa. Talán ezért ez a korszak a legjelentősebb.
Van olyan műfaj, amivel sosem tudtál azonosulni?
A hörgős metállal és a modern rappel nem igazán tudok. A hörgős metál zsáneréből pár lazább számhoz még néha akad is kedvem, de a kitetovált fejű, élénk színű frizurás, ugyanarra az alapra felmotyogott semmitmondó szövegű performanszokkal ki lehet kergetni a világból. Ha egy szinttel magasabb minőséget ütnének meg bármilyen téren, jó paródiái lehetnének a műfajnak, amit képviselni próbálnak.
Szervezőként, fesztiválozóként tudomásom szerint számos koncerten részt vettél. Mi volt eddigi életed legnagyobb koncertélménye?
Még talán gimi elsőben az öreg Soulban (ahol most az Alza box van) fellépett a Bohemian Betyars. Akkoriban még olyannyira nem voltak mainstreamek, hogy az egyik osztálytársam csinált velük riportot a gimiújságba, amiben még ilyeneket is leírt: „:DDD”, „xDDD”. Azon a bulin az emberek az asztalon táncoltak, körbejárt egy demizson és mindenki eszeveszetten bulizott. Olyan vad buliban még azóta sem voltam.
Nálad mennyire bírt a zene személyiségformáló hatással?
Őszintén szólva szerintem semennyire, de valószínűleg azért akadnának vonásaim, amik visszavezethetők valamilyen zenei élményre.
Manapság mennyi időt töltesz zenével, és miket hallgatsz főleg?
Sosem töltöttem túl sokat, manapság pedig időm sincs, max. heti pár óra. Szeretem a jó szövegű számokat. Kiváltképpen a szatirikus, az élet komoly dolgait kifigurázó, sokszor obszcén dalokat. Ha rossz kedvem van, ezek mindig feldobnak. Általában 3-5 számot hallgatok körbe-körbe amíg meg nem unom, aztán ugyanezt megcsinálom újabb 3-5 számmal. Jelenleg az orosz modern zenére vagyok rákattanva. Nem szoktam egész albumokat meghallgatni, elunom magamat legjobb esetben is a felénél. Az egyetlen album, amit több mint kétszer is meghallgattam, az Dreeko albuma volt. Azt is csak azért, mert a barátom rosszul égette ki a CD-t, ami az autóban volt, a kedvenc számaim a végén voltak és nem tudtam oda ugrani.
Mi a véleményed arról, hogy az ember választékos zenefogyasztóvá váljon, és ne érje be a kommersz toplistás zenékkel?
A toplistás vagy a mulatós zene szerintem olyan, mint a gyorskaja. Hajnal háromkor komolyabb elfogyasztott alkoholmennyiség után (de néha akár napközben is) nagyon jól tud esni, de huzamosabb időn át erősen káros az egészségre. Ha valaki becsöppen egy buliba, ahol teli torokból ordítják a Bubamarát, akkor szerintem magának és a bulinak is jobbat tesz az illető, ha becsatlakozik, mintha elvonulna a sarokba Nietzschét olvasni. Az ilyen bulik után az ember feje fájni szokott, gyakran szégyenérzettel párosulva, de néhanapján kifejezetten szórakoztató tud lenni.
Térjünk a mixre, ami tíz kedvenc zenédet tartalmazza. Mi alapján válogattál?
A mixben található összes számot az életem valamely szakaszában rongyosra hallgattam, mindegyikhez köt valamilyen élmény is. Pl. a Slavízi z Madridu a bulizáró szám ha a cseh szobatársakkal egy „besídka”-t szervezünk. Ezenkívül igyekeztem olyan számokat kiválogatni, amiket külföldi útjaim alkalmával ismertem meg. Mindegyikhez elérhető angol felirat YouTube-on. Az IC3PEAK és a Tool dalait pedig mindenképpen videoklippel ajánlom.
A MIX:
TRACKLIST:
1. Bigflo & Oli – Dommage
2. IC3PEAK – Плак-Плак & IC3PEAK – Смерти Больше Нет
3. Tool – Right in two
4. увула – ты и твоя тень
5. Matuška – Slavíci z Madridu
6. Sublime – Date Rape
7. OPM – El Capitan
8. Ennio Morricone – Once Upon A Time In America9. Dubioza Kolektiv – Kažu
10. Boldog Karácsonyt Nocsik – Dreeko, Deekay, Csiri, Dope, Joey, Mihaszna
+ Bonus Track: Afroman – One Hit Wonder
