A cikk megjelent a Klikk Out 2022/03. számában.
Abban a pillanatban, amikor kinyitom a könyvet, az elmémet elönti a regény világa: munkanélküliség, szegénység, savanyodott cigifüst, alkohol keverve emberszaggal, és öreg lakások. Ezek a kis sötét szobák olyan figuráknak adnak életet, amelyek iránt még a legboldogabb pillanataikban is szánalmat és szomorúságot érzünk.
Douglas Stuart regénye az 1980-as években kezdődik és a középpontjában (félig-meddig) annak a kisfiúnak az élete, megpróbáltatásai és önfelfedezése áll, aki nevét a könyv büszkén viseli. Apja egy kifejezetten gonosz ember, míg anyja egy büszke, de teljesen összetört lény, aki mint egy árnyék suhan végig Glasgow nyomasztó tájain az alkohol ködjében, és megpróbál elmenekülni az életéből.
Időről időre jön egy regény, amely örökre beleégeti magát az agyunk tekervényeibe. A Shuggie Bain pontosan ilyen. Borotvaéles és letisztult prózája olvasása közben minden szó a lelkünket támadja. Az alkoholizmus, függőség, kilátástalanság és az erőszak bemutatása olyan nyers és irgalmatlan, hogy a könyvet újra és újra le kellett raknom: hónapok óta olvasom.
