Ebben a versben próbálom megidézni azokat a kedves gyermekkori emlékeimet, amik a mai napig élénken élnek bennem – egykori játékok, ízek, illatok, mindez az otthon biztonságos melegébe csomagolva. Gyermeki tisztaság és olykor naivitás bukkan ki a pasztellszínű képek mögül, egy olyan életszakaszra visszaemlékezve, amikor még nem nyomják az ember vállát gondok, és amikor még minden apró felfedezés egy világra szóló kaland…
Kovács Andrea – Gyermekkor
A gyermekkorom pillecukor,
vajas-lekváros, jó kenyérke,
gyenge tejeskávé uzsonnára,
egy alma harsanó szeletelése.
Júliusi viharban hazaszaladás,
szivacsokból épült bunker,
eltűnő krétarajzokat sajnálni,
bekuckózni a testvéreimmel.
Mindig mindent megkérdezni,
végezni a könyvvel villanyoltásra,
a százszor ismételt,
kedvenc mese dallama
friss tócsában szakad karikákra.
Szivacs-bunker helyett,
anyám keze takar,
markomban megannyi
kislánykor-emlék,
virágtartó szélén egyensúlyozom,
szemem becsukva:
ne nézzem végig, ha leesnék.
