Iuventa Nagymihály–HC DAC 23-21
A nagytapolcsányi sportcsarnokban játszották le lányaink klubunk történetének első kupadöntőjét. Az ellenfelet, a Nagymihályt a kupadöntő toronymagas esélyesének tartották.
Csapatunk újfent sérülésektől megtizedelve lépett pályára, de az első félidőben ez egyáltalán nem látszódott. Nagy dicséretet érdemelnek a lányok, harcoltak, küzdöttek végig a harminc perc folyamán.
Mindkét csapat a felállt védelem elleni játékot preferálta, tehát nem láttunk nagy rohanást, viszont ez a játékstílus elég nagy gondot okozott úgy nekünk, mint az ellenfélnek. Tehát a Nagymihály eleinte a beállós játékot is forszírozta, amiből szereztek is négy gólt az első tíz percben, viszont mi válaszoltunk jó zárással. A támadásban főleg a két szélsőnk villogott (Juhos és Bízik), és viszonylag jól használtuk ki a helyzeteinket. Volt már 8-4 is oda, de rövid időn belül kapusunk, Oguntoye fantasztikus dolgokat művelt, így felzárkóztunk, és egy utolsó másodperces góllal 11-11-el vonultunk a szünetre.
A fordulás után taktikai harc folyt, nagyon jól, érett kézilabdát játszottunk. Az ellenfél nagyon nehezen talált ellenszert a jó védelmünk ellen, illetve folytattuk a jó szélsőjátékunkat is. Meg kell viszont említeni, hogy a meccs végére a játékvezetők is alaposan belenyúltak a meccsbe, egypár vitatható ítéletet láttunk, amivel hozzasegítették a Nagymihályt a 23-21-es győzelemhez.
Sajnos, ezen a döntőn nem sikerült a nagy bravúr, viszont 12 év után ez volt a legszorosabb SzlovákKupa döntő – óriási köszönet a lányoknak, a stábnak, hihetetlenül küzdöttek öt játékos és Debre edző nélkül.
Büszkék vagyunk rátok, és lesz még a HC DAC játékosainak a feje felett kupa. Hajrá, DAC!!!
Stanislav Mašek: 40 éves vagyok, a DAC aktív játékosa, egész életemet a kézilabdának szenteltem, karrierem túlnyomó részét pedig Dunaszerdahelyen töltöttem, emellett viszont Nyitrán, Vágsellyén és Gútán is tevékenykedtem. Pillanatnyilag edzői tanulmányokat folytatok.
