Sokol Poruba–HC DAC 27-25
Biztos bronzérem tudatában léptünk pályára a MOL liga utolsó fordulójában, mégpedig a cseh Poruba otthonában. A vasárnapi sikertelen, viszont jó játékot produkáló Szlovák Kupa döntő után ez már egy viszonylag tét nélküli meccs volt.
A lányok nagyon jó iramban kezdtek, gyors támadásokat vezettek, de ezt a stílust preferálták a hazaiak is. Amikor kezdett akadozni nekünk a gyors játék, akkor főleg betörésekből született a góljaink többsége. Az tény, hogy párszor elhúztunk két góllal is, de végig fej fej mellett haladtak a csapatok.
Megjegyezném, hogy mindkét oldalon sok volt a hiba, és nekünk nagy gondot okozott a sok kihagyott ziccer.
A fordulás után nem változott a játék képe, egyik csapat sem tudot szert tenni két gólnál nagyobb előnyre. A játékosaink az egész meccsen túlságosan enerváltaknak tűntek, valószínűleg az előző hetek sűrű programja okozta fáradtság miatt, illetve – és ezt objektív oknak kell megemlíteni –, a sok hiányzó játékostárs is megbélyegezte, rontotta a lelkiállapotunkat.
A hazaiak próbálták ezt kihasználni, és felgyorsították a játékukat, de szerencsére nem tudtak elszakadni tőlünk. Mi főleg a két szélső jó játékából profitáltunk, de ez végeredményben kevésnek bizonyult, és vegül is 25:27-es vereséget szenvedtünk .
Az eredmény ellenére dicséret illeti a lányokat, hiszen az utóbbi bő két hónap alatt nagyon sok meccset játszottak, és bár a teljesítményük nem volt mindig csillagos egyes, mindig harcoltak, mégha megfogyatkozva is a rengeteg sérüléstől.
Az utolsó vereségek pont a fizikai fáradtság és némi szerencse hiányának a számlájára írhatóak. Ennek ellenére, vagy ezért is, óriási siker a MOL ligás bronzérem , amihez gratulálunk az egész csapatnak, stábnak, illetve vezetőségnek.
Most rá kell pihenni, elfelejteni ezeket az utolsó meccseket, és jöhet a szlovák bajnokság végjátéka, ahol az elődöntőben a Vágsellye lesz az ellenfél. A vasárnapi kupadöntő megmutatta, hogy a végső siker abszolút reális, és a lányok képesek a csodákra. Köszönjük az újabb bronz szezont. Hajrá, DAC!
Stanislav Mašek: 40 éves vagyok, a DAC aktív játékosa, egész életemet a kézilabdának szenteltem, karrierem túlnyomó részét pedig Dunaszerdahelyen töltöttem, emellett viszont Nyitrán, Vágsellyén és Gútán is tevékenykedtem. Pillanatnyilag edzői tanulmányokat folytatok.
